Imre

(szent), Szt. István és Gizella bajor hercegnő fia, szül. 1007. Szt. István legendái Henriknek, Henricusnak nevezik. Ezt a nevét - mely talán második neve volt - nagybátyjának, II. v. Szt. Henrik német-római császárnak iszteletére kapta. Atyja igen gondosan neveltette; nevelője, szt. Gellért azonban egészen az aszkézis irányába terelte. Mindenképen sanyargatta magát; keveset aludt, éjszaka is ájtatos könyveket olvasgatott, v. pedig térden állva imádkozott s megfogadta, hogy megőrzi ártatlanságát. István kivánságára, a krónikák zavaros tudósításai szerint, megnősült ugyan (1026?), elvevén Kresimir horvát fejedelem, mások szerint a görög császár s ismét más forrás szerint Meskó lengyel herceg ismeretlen nevü leányát; tartózkodó életét azonban ezentul is folytatta. István kétszeres gonddal igyekezett őt előkészíteni uralkodói fontos kötelességeire. Mint 952. Biborban született Konstantinos görög császár, ő is szép parenéziszt intézett fiához, tanítást, parancsokat, tanácsokat adván, saját s alattvalói életét miként intézze. Oly fontosnak tartották Szt. István e politikai végrendeletét, hogy századok mulva a Corupus Jurisba is fölvették (Liber de institutione morum. Kiadta Endlicher is, Monumenta rerum hung. Arpadiana, 299-309, s ujabban M. Florianus, Hist. Hung. Fontes domestici, I. 162. s köv.; bő kivonatban pedig minden kézikönyvben). A németekkel való béke megkötése után már egybe is hivatta István a nemeseket, hogy előttük Imrének adja át a királyságot, midőn I. 1031 szept. 2. vadkanvadászaton nyert sebei következtében váratlanul meghalt. Életéről sok csodást beszéltek, s ez adatokat Szt Imre herceg legendája foglalta egybe (magyarul Szabó K., Emlékiratok a magyar kereszténység első századáról, 37-48. 1., a mondseei monostornak a bécsi császári könyvtárban levő XV. századbeli kódexéből). Székesfehérvári sirjához már korán megindult a zarándoklat. VII. Gergely pápa őt a szentek sorába iktatta, mire Szt. László a püspökök és urak jelenlétében, három napi bőjt után 1083 nov. 4. nagy tisztelettel emeltette föl holttestét. A Szt. Imrének tulajdonított csontvázat most a ciszterciták fehérvári templomában őrzik; emlékezetének napja nov. 4. Emlékét az országban máig 12 helység neve őrzi. A budapesti egyetemen egy külön Szent Imre-Társulat áll fenn. Szt. István intelmein s Szt. Imre legendáján kivül több kisebb életrajz jelent meg róla, a legujabb dr. Karácson Imre herceg, élet- és jellemrajz. Függelékül a Szt. Imréről szóló régi humnusok (Győr 1894). Legrégibb arcképe az 1031 táján - a talán éppen az ő koronáztatására - készült paláston még mint gyermeket tünteti föl.

Forrás: Pallas Nagylexikon