In
inak (tendo), feszes rostos kötőanyagból álló részei az
izmoknak, rendszerint azoknak a csontokhoz való tapadási végén fordulnak elő
(tendo terminalis), de lehetnek az izmok lefutásába is beiktatva (tendo
intermedius). Az in olyan vastag lehet, mint az izom v. karcsubb, kerek v.
laposdad. Igen széles és lapos, tehát hártyaszerü inakat bőnyéknek (l. o.)
mondják, ilyenek a has és hát széles izmain fordulnak elő. A karcsu hengeralaku
inak nagyobbára a végtagok vége felé fordulnak elő, innen van a boka és kéztő
karcsusága. Szerkezetüket illetőleg az inak párhuzamos kötőszöveti rostokból
állnak (u. n. inrostok), melyeket lazább kötőszövet tagol többrendbeli
nyalábokra; az utóbbiban terjednek el gyér vérerek és idegek. A vérerek csekély
volta miatt az inak ezüstfehéren fénylők, a kötőszöveti rostok miatt erősek,
olyanok, mint az erős izületü segédszalagok. A hengeralaku hosszabb inakat
savós inhüvely környezi, benne csuszik az in az izom összehuzódásakor.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|