Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Inczédy... ----

Magyar Magyar Német Német
Inczédy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Inczédy

-család (nagyváradi). Régi nemesi család, melynek kétségtelen származását még fel nem derítették. Valószinü azonban, hogy Dalmáciából ered, hol állítólag birt volna egy Ince nevü helységet is. A család első ismert őse, Icsvics v. Icsevics Márk, 1480 körül vándorolt be Magyarországba, Bihar vmegyébe, és csakhamar nagy hirnévre tett szert a törökök elleni harcokban. Mint katona tünt ki fia is, Tamás. Unokái pedig, Mátyás és Péter (mások szerint Gergely), a XVII. sz. elején vitézségük jutalmául nemességüket megujító cimeres levelet kaptak Rudolf királytól. Ez alkalommal változtatta meg Mátyás (Péter gyermektelenül halt el) családi nevét Inczédy-re, talán a hagyományos dalmát birtok alapján; Bihar vmegyében lévén letelepedve, fölvette a «nagyváradi» előnevet is. De már fia, I. Mihály (megh. 1658) Erdélybe ment. Második felesége, Csókási Kata, Apaffy Mihály fejedelem nejének, Bornemissza Annának rokona lévén, ő maga és utódai kiváló szerepet játszottak az erdélyi udvarnál. - I. Mátyás, Apaffy kedvelt, nagy befolyásu tanácsosa volt. Bethlen Miklós irja (gróf Bethlen Miklós önéletirása, kiadta Szalay László), hogy az erdélyi fejedelem el akart válni Bornemissza Annától, mert felette beleszeretett az özvegy Báthory Zsófiába, kit evvel az I. Mátyással meg is kéretett magának. A terv azonban dugába dőlt. Megh. 1678. - I. Péter (Mihály fia), szül. 1638., megh. 1674. Apaffy meghitt kamarása volt. Többször járt követségben a lengyel udvaron és Konstantinápolyban is, ahol különösen I. Lipót király ellen dolgozott pénzzel és igéretekkel a befolyásos török vezéreknél. Fia I. Péter (II.) nagy népszerüséget szerzett magának, mint Alsó-Fehér vmegye buzgó főispánja. - I. Pál, Mihály második fia, eleinte Apaffy udvari kincstárnoka volt, később a kamarajavak igazgatója, majd kir. táblai ülnök lett. Megh. 1704. A bécsi udvarnál több izben szerepelt, mint az erdélyi fejedelem követe. Napló formájában feljegyezte az 1660-1697. terjedő eseményeket, melyek helyenként uj világításban tünnek föl. Legérdekesebbek az 1683., 1688. és az 1691-1697. évi feljegyzések. V. ö. Budapesti Szemle, V. 1859. - I. Mihály (II.), előbb Erdély főpostamestere, majd Apaffy udvari kincstárnoka volt. 1685. követségben járt Bécsben. Fia, I. Sámuel báróságot nyert. Számos utódai azonban nem igen szerepeltek a közélet terén. - I. Sámuel 1794. Torda vmegye főbirája volt. Fia I. László szül. 1776., megh. 1829. 1810. az erdélyi főkormányszék titkára, 1827. valóságos belső titkos és kormányszéki tanácsos. Egy ideig a kolozsvári református kollégium igazgatója is volt. Gyermekei közül kitünt I. Sámuel (l. o.). - I. Gergely (kinek fiága 1816. már kihalt), Mária Terézia királynőtől báróságot nyert. - I. József id., Gergely testvére, ki nevét Intzédi-nek is irta, szül. 1688., megh. 1750. 1736-tól Erdély itélőmestere, 1750. bárói ragnra emeltetett. Tudománykedvelő ember volt, ki az irói pályán is működött. Lefodította Gerhard János Ájtatos elmélkedéseit és Liliomok völgye cimmel ki is adta (Nagyszeben 1745). Ugyanennek a szerzőnek A világ hiuságáról való elmélkedéseit is közrebocsátotta sikerült fordításban (u. o. 1748). V. ö. Sieben burgische Quartalschrift (VII., 1801). Neje volt br. Jósika Judit. Fiai családi nevüket Josinczy-ra változtatták. - I. Zsigmond, született 1805-ben, megh. 1887. Honvédszázados volt az 1848-49. szabadságharcban. Később több izben szerepelt mint országgyülési képviselő is.

I. Sámuel, 1848-iki honvédezredes, született 1810., megh. Kolozsvárt 1893 dec. 3. A katonai pályára lépett és a Sándor ezredben szolgált 1839-ig, amidőn a katonaságot otthagyva, Kolozsvárra költözött. A szabadságharc kitörése után nyomban Bemhez csatlakozott és különösen Piskinél, a medgyesi csatában a Nagyszeben bevételekor adta hősiességének bámulandó jelét. A szabadságharc lezajlása után az osztrák haditörvényszék alezredesei rangjától megfosztotta és mint közkatonát a császári hadseregbe sorozta. 1850. azonban kegyelmet kapván, szülőföldjére vonult vissza. 1867. Alsó-Fehér vmegyében alispánná választották, a honvédség ujjáalkotása után pedig annak soraiba lépett és a honvéd főparancsnok adlatusa lett. Utolsó éveit Kolozsvárt töltötte.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is