kezdetét mély homály födi. A történelmi érzék hiánya, mely
egyik legjellemzőbb vonása a sok tekintetben gazdag ó-ind művelődésnek, nem
engedi meg, hogy az egyes filozofiai rendszerek keletkezésének idejét pontosan
meg lehessen határozni. Körülbelül ezer évvel a mi időszámításunk előtt, a
Védák korában a biráló szellem már kétségbe vonta a sok isten létezését. A
Rigvéda és az Atharvavéda bolcsészeti eszmékkel foglalkozó meglehetős homályos
irályu, gyarló logikáju himnusaiban a teremtett dolgok és az isteni lények sokfélesége
egy felismerhetetlen alapegységre vezettetik vissza. Először mitologikusan
fogták föl ezt az alapegységet és Pradsápati a. m. a teremtmények ura neve
alatt tisztelték a világ teremtőjét. Pradsápati maga magából, vagy jubban
mondva lénye egy részének átváltoztatásával hozta létre a mindenséget. A világ
teremtésének az okát ugy magyarázzák, hogy Pradsápati utódokat akart és sokféle
akart lenni. Céljának elérésére az ind gondolzásmódnak megfelelőeg önkinzással
tevén matá érdemessé, teremtette ezt a világot vagy mint azt az indek mondják,
ezeket a világokat (imán lokán aszridsata). Mások a teremtésre előkészítő
vezeklést (tapasz a. m. forróság, hő) oda magyarázzák, hogy azzal a hőséggel a
világtojást, a Hiranja garbhát költötte ki. Pradsápatit a teologiai
világnézetnek jobban megfelelő. Brahman, az istenített ima váltotta föl. Ebből
keletkezett a legfőbb lény, a minden vallásos szinezettől ment Purusa
(ember-szellem), Prana (élet) és a legtalálóbb Atman (maga) bölcsészeti
fogalma. Az Upanisádokban egyértelmü szóként használják a filozofiai Atmant és
a teologiai Brahmant. Idők folyamán panteisztikus alakot öltött magára ez az
eszményített egy isten hivés. Az Upanisáodk tanítása szerint minden ember benső
lényege azonos a mindent átható őserővel, az Atmannal. Hat ortodox bölcsészeti
rendszert találunk a védákra következő korszakban (Kr. e. 500). 1. Mímánszá
(kutatás, vizsgálat), ez tulajdonképen nem is filozofiai rendszer s csak a
Védántávali összefüggése folytán kerül a bölcsészeti rendszerek közé. Tárgya az
örök időktől fogva létező teremtetlen. Véda magyarázata. Beszél az áldozati
ceremóniákról és az azokért járó jutalmakról. 2. Védánta (a Véda vége) vagy más
néven Sariraka-mímánszá (a megtestesülés vizsgálata), olyan viszonyban áll
Deussen szerint az Upanisádokhoz, mint a keresztény dogmatika az
ujszövetséghez. A védánta alapelve egyéniségünk azonossága Brahmannal. Brahman
mellett nincs más igazán létező, ezért a Védánta tanát röviden a kettőstelenség
tanának (advaitaváda) nevezik. 3. Njája (szabály, rendszer, logika), Gotama
észszerü tana, mely a gondolkozás törvényeivel, a logikával foglalkozik, 16
logikai fogalmat sorolva föl. Eleinte mit sem tudott a teremtő istenről s csak
később lett teisztikussá. 4. Vaisesika (sajátságos, különös), a dolgok természettrudományi
osztályozásán alapuló filozofia. Alapítója, bizonyos Kanáda (a. m. parányevő,
valószinüleg csufnév) szerint az egész világ természetes uton isten nélkül
egyes parányokból alakult. Hat osztályba sorozza dolgokat tulajdoságaiknak
megfelelő módon; ezek: az anyag, minőség, mozgás v. cselekvés, közösség,
különbség, elválaszthatatlnaság. Ehhez a hathoz járult még a nemlétezés
(abháva) kategoriája. A lélek öröktől való helyhez és időhöz nem kötött valami.
Az emberi elme gyarlóságát azzal igyekszik érthetővé tenni, hogy a tökéletes
lélek a beső gondolkozó közegen, a manaszon át látja a tárgyakat, mely utóbbi
parány létére egyszerre csak egy tárgyat tud felfogni. 5. Számkhja
(fölsorolás), ateista, a többi bölcsézeti rendszerektől igen letérő racionalisztikus
tan. A számkhja bölcsészet a legkövetkezetesebb pesszimizmus, mely mindent
árnyoldaláról tekint. Minden öntudatos élet csupa szenvedés. A boldogság
valóságban nem létezik. Az ujra meg ujra születés és halál a lélekvándorlás
utján az emberiség legnagyobb átka. Teremtő istenséget a Számkhja nem ismer,
minden létező az örök ősanyagból (prakriti) származik. Ez az ősanyag egysége és
oszthatalnasága dacára három különböző elemből áll, ezek a hárum gunák: a)
Szattva (jóság); b) Radsasz (szenvedély); c) Tamasz (sötétség). A teremtés ugy
történik, hogy a három guna egyensúlya megzavartatik, egyik v. másik
tulhatalomra akar szert tenni. Ekkor létre jövén a mindenség, egy ideig
működésben marad a teremtő erő, ez a világrend fennállásának (szthiti)
korszaka. A fennállást a visszafejlődés (pratiszamcsara) követi. Lassan-lassan
egyensúlyba jönnek a gunák és az ősanyag a teremtés előtti állapotába tér
vissza és ott marad, míg a teremtés ideje elérkezik, mikor is a leirt módon
ujra alakul. Ez a természeti erő örök játéka. 6. Joga a számkhja bölcsészet
teisztikus szellemü átalakítása gyakorlati irányban. A Joga lényege az ember
érzékeinek a külvilágtól elfordulása és gondolatainak benső koncentrálásában
áll. Ezzel a magában mélyedéssel Patandsali, a Joga-rendszer irásba foglalója
szerint természetfeletti hatalmat szerezhet az ember. A hat ortodox filozofiai
iskola mellett számos eretnek tan is létezik. Az eretnek bölcsészeti renszerek
közül nevezetesebbek: 1. Csarvaka tanítása, mely nem egyéb mint az ind
materializmus a maga ridegségében. Egyedül az anyagot ismeri el létezőnek, mely
a négy elemből van összetéve. Magától érhetőleg minden természetfelettit tagad.
Az ember célja az érzéki élvezet. A Védák ostoba, egymásnak ellentmondó
fecsegések. A Véda-kutatók közönséges csalók. Tanának sivársága kiállja a
versenyt a modern anyagelviséggel. 2. A buddhizmus (l. o.). 3. A Dsainak, a
dsina követői (l. o.).
Forrás: Pallas Nagylexikon