Cumulus

(lat.) a. m. rakás; a Howard-féle felhőfölosztásban a gomolyfelhő.

Cumulusok (Cu) (meteorológia)

Gomolyfelhők, túlnyomóan vertikális, azaz magassági kiterjedéssel jellemezhető felhők, a konvekció látható jelei (lásd konvekció). Alapjuk alacsonyszintű, de függőleges kiterjedésük révén a középmagas felhők rétegébe vagy akár még [...]

Altocumulus (Ac)

Középmagas gomolyfelhő (lásd gomolyos szerkezetű felhő), amely fehéres vagy szürkés lapokból, legömbölyített tömbökből, hengerekből áll, ezek többé-kevésbé szabályos elrendezésűek (lásd Ac8). Általában vízcseppek alkotják, télen [...]

Cirrocumulus (Cc) (meteorológia)

Magasszintű gomolyos felhő (lásd gomolyos szerkezetű felhő), népies nevén bárányfelhő, amely árnyékot nem adó, igen apró gomolyokból (többé-kevésbé szabályos elrendezésben), bordákból álló, vékony fehér sáv. Nagy magasságuk folytán kizárólag [...]

Stratocumulus (Sc) (meteorológia)

Alacsonyszintű réteges gomolyfelhő, szürke vagy fehéres felhőlepel, felhőréteg, amely legömbölyített vagy hengeres elemeket tartalmaz, így vannak sötétebb részei is. Magassága folytán nyáron vízcseppekből áll, télen vegyes [...]

Strato-Cirrus, Strato-Cumulus

l. Felhőalakok.

Altocumulus Castellanus (Ac8) (meteorológia)

Középszintű felhőzet (felhőalapja általában 2500 és 6000 méter között van), amelynek felső részein kis mértékű gomolyos kitüremkedések, tornyocskák vannak. Ezen felhőnemet (Ac) kísérő felhőformára (lásd Altocumulus), az [...]