fon (fizika) phon: a hangerősség egysége.
a fonémák variánsainak neve. |
főn (földrajz) leszálló, száraz, meleg szél, hegyes vidékeken (különösen az
Alpokban) |
fon (elektronika) A hangosság (a szubjektív hangerősség) mértéke. Adott fonszám minden frekvencián azonos szubjektív hangosságot jelent. Objektív fizikai értéke csak akkor van, ha megadjuk hozzá a frekvenciát. A fongörbék bármely frekvencián megadják [...] |
Fony kisközség Abauj-Torna vármegye gönci j.-ban, (1891) 907
magyar lakossal; jeles malomköveiről nevezetes. |
Font (spanyol és portugál: libra, olasz: libbra, franc.:livre,
angol: pound, német: pfund), különböző nagyságu és beosztásu sulyegység. A
méter-sulyrendszerben = 0.5 kg. (a korábbi vámfont); Magyarországon
a F. 32 latra volt [...] |
font rég kb. félkilónak megfelelő tömeg- és súlymérték
0,4536 kg (az angolszász országokban ma is használatos mértékegység)
font sterling Anglia pénzrendszerében a forintnak megfelelő pénzegység;
100 penny; 1971 előtt 1 font = 20 [...] |
Fons (fontus v. fontanus), Janus és Juturna nimfa fia, a források
istene a rómaiaknál. Rómában több forrásnál tisztelték, de különösen a
Janiculumon, a porta fontinális közelében volt szentélye, mint minden
szentélye, korintusi [...] |
fonó Guzsalyos: a háziiparban a fonalkészítés társas színhelye. A nők a fonást, azaz a szál
sodrását és motollára tekerését valamelyik háznál összegyűlve végezték. Munka közben
beszélgettek, énekeltek. S ha legények is bekéredzkedtek, akkor [...] |
FoNo (orvostudomány) Formulae Normales [e: formulé normálész] Szabványos
Vényminták Gyűjteménye (jelzés helyben készítendő gyógyszert rendelő
vényen) |
Fond (franc., ejtsd: fon) a. m. alap, talaj; vminek hátsó része,
a kocsi hátsó ülése, a kép háttere, a szinpad fenékszine; átv. ért. a fődolog,
a lényeg. L. még Fonds. |
fond (színház) alap, talaj
háttér |
fond Sűrűre beforralt alaplé, főleg csontok
felhasználásával készítjük. |
fono- szóösszetételek előtagjaként az utótagnak a hangokkal való
kapcsolatát jelöli; hang- |
főnév (gramatika) (lat.subslantivum) nyelvtani műszó, minden személy, tárgy v. elvont fogalom neve, ellentétben a melléknévvel, mely a tárgynak csak egy-egy jegyét fejezi ki. Két főosztálya: tulajdonnév és a köznév. |
főnix csudás madár az ókori egyiptomi és görög-római mitológiában, amely
minden ötszáz évben elégeti magát és a hamvaiból azonnal újjá is éled;
a halhatatlanság és a megújuló élet jelképe |
Fonds (franc., ejtsd: fon), eredetileg pénzbefektetés, alaptőke,
törzspénz stb., ma a külföldi tőzsdéken igy nevezik a fundált államadósságok
cimleteit, vagyis az oly államadósságokat, melyeknek kamataira és törlesztésére
az állam [...] |
fonds (kereskedelem) alaptőke |
Fondi város Caserta olasz tartományban, 22 km.-nyire Gaetatól, 5
km.-nyire a tengertől, (1881) 7520 lak. A dominikánusok kolostorában látható
azon cella, amelyben aquinói sz. Tamás élt. F. volt a középpontja Fra Diavolo
hires [...] |
Fonás Szorosabb értelemben a szálak
összesodrása, tágabb értelemben mindaz a müvelet, amelynek segélyével
szálasanyagokból fonalak készülnek.
A szorosabb értelemben vett fonás legrégibb eszköze a
gyalog- vagy simaorsó, melyet a [...] |
Fonák szöveteken a szövet visszája. - F. a botanikában levélre
értve olyan levél melynek a visszája fordul felfelé (l. Alstroemeria). - F.
(eszt.), az erkölcsileg és szellemileg gyenge, mely főkép v. a tulmagas cél
vagy az [...] |