Hangok

(a nyelvben, a beszédben). A hangokat három fősajátság különbözteti meg egymástól: az erő, a magasság és a hangszin. Ami a hangnak erejét illeti, mindent kiejthetünk több vagy kevesebb nyomatékkal, hangosabban vagy [...]

Foghangok

(latin műszóval dentális hangok), azok a mássalhangzók, melyeknek kiejtésében a két fogsor vagy a foghus is közreműködik; ilyenek a magyarban: n, d, t, z, sz. L. Hangok.

Felhangok

A legtöbb zenei hang több-kevesebb egyszerü rezgésből van összetéve, mely egyszerü rezgések mindegyike már magában a hang érzetét kelti. Ezen egyszerü rezgéseket részlet-(partialis) hangoknak nevezik, köztük [...]

Réshangok (nyelvészet)

(a zárhangokkal ellentétben), a nyelvtanban azok amássalhangzók, melyeknek kiejtésekor a száj részei sehol sem záródnak elegészen, hanem valamelyik helyen rést hagynak (máskép fúvóhangok, folytonoshangok, spiránsok), p. l, v, f, [...]

Zárhangok

(ellentétben a réshangokkal), azok, amelyeknek kiejtésekor a szájüreg valamely részén elzáródik a lélekzet útja, p. p, b, k, g stb. L. Hangok.

Ajakhangok

azok a hangok, amelyeknek kiejtésokor az ajak is működik. Ilyenek a mássalhangzók közül m, b,p, v, f, a magánhangzók közül a, o, u, ö, ü (ó, ú, ő, ű). Rendesen az előbbieket nevezik ajakhangoknak, az utóbbiakat pedig [...]

Neszhangok

a nyelvtanban a zöngétlen v. kemény hangok, ellentétben a zöngés hangokkal vagy lágy hangokkal és a zöngehangokkal. L. Hangok.

énekhangok

Az emberi ének hangjai; fő fajtái: szoprán, mezzoszoprán, alt, tenor, bariton, basszus.

Üveghangok

(franc. sons harmoniques; olasz. suoni armonichi, flautini), a vonós-húros hangszereken oly mesterségesen előállított legmagasabb hangok, melyeket azokon természetes úton megérzékíteni lehetetlen. Az ily magas [...]

Mély hangok

(más névvel vastag hangok, alhangok, hátsó hangok), a nyelvtanban azok a magánhangzók, melyeket a nyelv hátsó részével s a lágy szájpadlással képezünk, ellentétben az előbbre képzett magas v. mellső hangokkal. L. Hangok, Illeszkedés.

Lágy hangok

a nyelvtanban a zöngés hangok, minők p. b, d, g, z, szemben a megfelelő zöngétlen v. kemény hangokkal, minők p, t, k, sz. L. Hangok.

Segédhangok

a zenében részint az u. n. aliquot-hangok (l. o.), részint pedig bizonyos fő zöngének a seegéd-, vagyis az előütéses zöngéi, melyek jobbról és balról mindig csak a kis vagy a nagy másodzöngék lehetnek.

törzshangok (zene)

A C-dúr skála hangjainak, a zongora fehér billentyűin megszólaló hangoknak egyik elnevezése.

Zöngehangok (nyelvészet)

vagy lágy hangok, a nyelvtanban azok a hangok, melyeknek kiejtésekor a hangszalagok szabályos rezgése által zönge keletkezik s ez a zönge szabad utat talál kifelé.

mellékhangok (zene)

A zeneművészetben a hangzatok sorozatában jelentkező, de a harmóniához nem tartozó, s ezért idegen hangok, melyeknek díszítő, körülíró szerepük lehet. Ilyenek többek között: az előlegezés, a késleltetés, az appoggiatúra.

Mellékhangok

a. m. felhangok v. aliquothangok (l. o.).

Magas hangok

a szájban elől képzett magánhangzók: e ë é i, ö ü. L. Hangok és Illeszkedés.

Gamba-hangok

az orgonahangszerre voantkozó elnevezések, melynél a szükebb méretü labiálsipok az ő jobbról s balról való bevágásaikkal adják a vonós hangszerekéhez hasonló, de élesebb szinezetü hangokat, melyek aztán általában G.-nak neveztetnek. Maga a [...]

Átmenő hangok

-nak nevezzük a zenében azokat a hangokat, melyek az egyes szólamokban az akkord hangokat diatonikus vagy kromatikus lépcsőnkinti menetekkel kötik egybe, eszerint az Á. lehetnek diatonikusak és [...]

Kemény hangok

más névvel zöngétlen mássalhangzók, minők a p, f, t, sz, k, megkülönböztetésül a hasonló képzésü, de zönge nélkül ejtett lágy hangoktól: b, v, d, z, g, stb. (l. Hangok). Keményülés történik a magyar kiejtésben, ha lágy hangot kellene [...]