humor (orvostudomány)

A bírálatnak, komikus ábrázolásnak egyik módja. Nem olyan könyörtelenül elutasító, mint a szatira, a megbocsátás elemeit is tartalmazza, hiszen nem a kívülálló fölényével ítélkezik, hanem lényegében helyesnek elismert jelenségek [...]

Humor

(lat.), eredetileg nedvet jelent, melynek az emberi testben való arányos jelenlététől függött, a régi orvosok tanítása szerint, az ember testi és szellemi jóléte. Ekként a szó a jó hangulat értelmét nyerte, a XVIII. sz.-ban [...]

Humoros

l. Humor.

humorális (orvostudomány)

a test nedveire vonatkozó

humoreszk (irodalom)

karcolatszerű, vázlatszerű, könnyed, humorosan derűs prózai kisepikai műfaj. a zeneművészetben derűs, rövid hangszeres darab; a múlt században az inkább szeszélyes és fordulatos, mint humoros zeneműveket nevezték [...]

Humoreszk

humoros elbeszélés, rajz v. vázlat. Zenei értelemben a H. oly zenedarab, melyben a szikrázó szellemnek, a pikáns ritmikai figuráknak, a bizarr harmoniai füzéseknek a leggazdagabb tere nyilil. E formát s [...]

humorista (irodalom)

humoros művek, főleg rövid tréfák szerzője humorérzékkel rendelkező, kedélyes ember

humorizál

tréfálkozik; humoros hangnemben beszél, tárgyal

Humor aqueus

humor vitreus, l. Szem.

Humorálpatologia

(gör.), a régi orvostudomány azon sarkalatos elve, mely szerint a betegségek okát a testben előforduló nedveknek, különösen a vérnek állapotában keresték és ezen nedvekre (humores) való hatásból állott a betegség gyógymódja, ellentétben a [...]

humorálpatológia (orvostudomány, történelem)

az az ókori felfogás, amely minden betegséget a testnedvek összetételére vezet vissza

humorális immunitás

Az immunrendszernek az az alrendszere, amely nem sejtekhez kötötten (ld. celluláris immunitás), hanem közvetve, a sejtek által termelt ellenanyagokkal védekezik az idegenként felismert sejtek, antigének ellen.

humoros, humorisztikus

tréfás, mulatságos, nevettető meglepő, különös, furcsa

galgenhumor

akasztófahumor, kesernyés jókedv