Ikon (gör. eicwn) a. m. kép, képmás. A
keresztény egyházban az idol (l. o.) szóval ellenkező értelemben a Megváltót, a
Szent-Szüzet és a szenteket ábrázoló képek megjelölésére szolgál. Innét
származnak: Ikonográfia vagy ikonologia, a képek [...] |
Ikon Nevető lexikon szerint (Juhani Nagy János)
Ikes igék használatát engedélyező számítógépes parancs. |
ikon (művészet, vallás) Fára v. fémre festett, olykor aranyozott lemezekkel, drágakövekkel ékesített hordozható táblakép a görögkeleti egyházban.
A jeltárgyat egy külső képszerű viszony alapján jelölő jel. |
ikono- Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak képpel való kapcsolatát jelöli; kép- |
Ikonion ó-görög neve Konia (l. o.) városnak. |
ikonikus A jel révén némileg magát a jeltárgyat is, képszerű viszony alapján jelölő. |
ikonográf (nyomdászat) A litográfiában használt, a gólyaorrhoz (pantográfhoz) hasonló eszköz rajznak a körre való átvitelére.
A tájékoztató perspektívák készítésére szolgáló geodéziai műszer. |
ikonoszkóp (hír, műszaki) Raktározó típusú televíziós képfelvevő cső (az ikono- és a -szkóp elemek összevonásából). |
ikonosztáz (vallás) Szentképfal: görögkeleti templomokban a szentélyt a temptom terétől elkülönítő, ajtókkal ellátott és
szentképekkel, ikonokkal díszített válaszfal. |
ikonológia (művészet) A művészertörténetírás egyik elemzési eljárása: a művészileg lényeges tartalom feltárása egy
meghatározott mű keletkezési körülményeinek, a téma hagyományos és új feldolgozási módja közti
különbségeknek, a kor általános szellemi [...] |
ikonométer (fényképészet) Keretkereső; négyszögletes drótkeretből s a mögötte elhelyezett irányzékból álló, egyszerű átnézeti kereső. |
ikonoszkóp (elektronika) Az elektromos töltésraktározás elvén dolgozó első tv-képfelvevőcső, amilyet azonban ma már nem használnak. Működésének lényege, hogy az optikai képet egy vákuumcsőben levő mozaikkatódra vetítik, amely mozaikszerűen elhelyezkedő, [...] |
Ikonoborcok (gör.-orosz) a. m. képrombolók, egy oroszországi vallási
szekta neve, mely nem türi a szent képeket, s melynek tagjai csak a szabadban
imádkoznak. |
ikonográfia (művészet) Vmely képzőművészeti téma, különlegesen vallási személyek ábrázolásának szigorúan a korra jellemző módon meghatározott szabályai.
A vele foglalkozó, ennek formai és tartalmi kérdéseit elemző művészettörténeti tudományág.
Vmely történeti [...] |
ikonográfus (tud) Az ikonográfia szakértője, tudósa. |
ikonosztázion |
ikonoklasszta (vallás) Képromboló; a templomban vallási fogalmak képzőművészeti ábrázolását, főleg szentképeket v. szobrokat nem tűrő, azokat eltávolító és elpusztító személy. |
ikonolátria, ikonománia Képimádás, bálványimádás. |
ikonosztázion, ikonosztáz (vallás) A görög szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal. |
ikonoklasztázia, ikonoklaszmosz (vallás) Képrombolás; Krisztus és a szentek képeinek, szobrainak elpusztítása, ill. az erre törekvő mozgalom (726-843) a bizánci birodalomban. |