Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
ikon icon

Magyar Magyar Német Német
ikon... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Összesen 88 db találat a(z) "ikon" szóra

Ikon

(gör. eicwn) a. m. kép, képmás. A keresztény egyházban az idol (l. o.) szóval ellenkező értelemben a Megváltót, a Szent-Szüzet és a szenteket ábrázoló képek megjelölésére szolgál. Innét származnak: Ikonográfia vagy ikonologia, a képek [...]

Ikon

Nevető lexikon szerint (Juhani Nagy János) Ikes igék használatát engedélyező számítógépes parancs.

ikon (művészet, vallás)

Fára v. fémre festett, olykor aranyozott lemezekkel, drágakövekkel ékesített hordozható táblakép a görögkeleti egyházban. A jeltárgyat egy külső képszerű viszony alapján jelölő jel.

ikono-

Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak képpel való kapcsolatát jelöli; kép-

Ikonion

ó-görög neve Konia (l. o.) városnak.

ikonikus

A jel révén némileg magát a jeltárgyat is, képszerű viszony alapján jelölő.

ikonográf (nyomdászat)

A litográfiában használt, a gólyaorrhoz (pantográfhoz) hasonló eszköz rajznak a körre való átvitelére. A tájékoztató perspektívák készítésére szolgáló geodéziai műszer.

ikonoszkóp (hír, műszaki)

Raktározó típusú televíziós képfelvevő cső (az ikono- és a -szkóp elemek összevonásából).

ikonosztáz (vallás)

Szentképfal: görögkeleti templomokban a szentélyt a temptom terétől elkülönítő, ajtókkal ellátott és szentképekkel, ikonokkal díszített válaszfal.

ikonológia (művészet)

A művészertörténetírás egyik elemzési eljárása: a művészileg lényeges tartalom feltárása egy meghatározott mű keletkezési körülményeinek, a téma hagyományos és új feldolgozási módja közti különbségeknek, a kor általános szellemi [...]

ikonométer (fényképészet)

Keretkereső; négyszögletes drótkeretből s a mögötte elhelyezett irányzékból álló, egyszerű átnézeti kereső.

ikonoszkóp (elektronika)

Az elektromos töltésraktározás elvén dolgozó első tv-képfelvevőcső, amilyet azonban ma már nem használnak. Működésének lényege, hogy az optikai képet egy vákuumcsőben levő mozaikkatódra vetítik, amely mozaikszerűen elhelyezkedő, [...]

Ikonoborcok

(gör.-orosz) a. m. képrombolók, egy oroszországi vallási szekta neve, mely nem türi a szent képeket, s melynek tagjai csak a szabadban imádkoznak.

ikonográfia (művészet)

Vmely képzőművészeti téma, különlegesen vallási személyek ábrázolásának szigorúan a korra jellemző módon meghatározott szabályai. A vele foglalkozó, ennek formai és tartalmi kérdéseit elemző művészettörténeti tudományág. Vmely történeti [...]

ikonográfus (tud)

Az ikonográfia szakértője, tudósa.

ikonosztázion

ikonoklasszta (vallás)

Képromboló; a templomban vallási fogalmak képzőművészeti ábrázolását, főleg szentképeket v. szobrokat nem tűrő, azokat eltávolító és elpusztító személy.

ikonolátria, ikonománia

Képimádás, bálványimádás.

ikonosztázion, ikonosztáz (vallás)

A görög szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal.

ikonoklasztázia, ikonoklaszmosz (vallás)

Képrombolás; Krisztus és a szentek képeinek, szobrainak elpusztítása, ill. az erre törekvő mozgalom (726-843) a bizánci birodalomban.