Ion

az elektrotechnikában, l. Elektrolizisz.

Ion

görög iró és költő az ókorban. Kioszban született Kr. e. az V. században. Meghitt baráti viszonyban élt Cimonnal, Aischylosszal és Periklesszel, kivel viszályba keveredett és e miatt elhagyta Athént, hová csak 429. tért [...]

Ion

(gör.), a jónak (l. o.) mesés őse, akinek története Euripides ilyen cimü szinművének alapját képezi. A mitosz szerint I. fia volt Kreusának, Erechtheus leányának, aki ugyan Xuthosnak neje volt, a jónok ősét azonban Apollo [...]

ion

Pozitív v. negatív elektromos töltésű atom v. atomcsoport. Megkülönböztetünk egyszerű ionokat, pl. Na+ és öszszetett ionokat, pl. CO2-3. Ismerünk gáz halmazállapotú és hidratált ionokat, ill. beszélünk az ion rácsos [...]

Ion

Az ion olyan atom, vagy molekula (atomcsoport), mely elektromos töltéssel rendelkezik. A negatív töltésű ion, más néven anion olyan atom vagy molekula, melynek egy vagy több elektrontöbblete van, a kation [...]

Iona

(ejtsd: ájone, Ey-Colum-Kil a. m. Columba cellájának szigete), Argyll skót grófsághoz tartozó sziget Mull szigetnek DNy-i végében, 8 km2 ter. és 243 lak., akik nyomorult viskókban laknak. A lapos sziget régiségeiről [...]

Ionia

(ejtsd: ájonie), l. county Michigan É.-amerikai államban, 1250 km2 területtel, 32 801 lak., I. székhellyel. - 2. I., az ugyanily nevü county székhelye, 53 km.-nyire Lansingtól, a Great-river jobb partján, vasut [...]

iónium (vegyészet)

A 230-as tömegszámú tóriumizotóp régebbi elnevezése; az urán-rádium sorozat bomlásterméke.

ionpár (fizika)

Gőzben v. oldatban két ellentétesen egyenlő töltésű, elektrosztatikusan összekapcsolt ion.

ionáram (fizika)

Az ionok által szállított áram.

ionicus

Jónikus.

ionizál (fizika)

Ionizációt hoz létre; atomokat, molekulákat elektromosan feltölt.

ionofon (elektronika)

Mozgó alkatrész nélküli hangszóró, amely a levegő ionozásának folyamatát használja fel hangkeltésre. Elsősorban a magas hangok sugárzására alkalmas. Tömeges felhasználásig nem jutott el.

ionfelhő (meteorológia)

Az ionoszféra egyes rétegeinek gyenge ionizációs időszakaiban történő rétegszakadozásából létrejövő rétegdarab.

ionkötés (vegyészet)

Kémiai kötéstípus, amelynek létrejöttekor az egyesülő atomok egyike elektront ad át a másiknak, s az így keletkező pozitív és negatív ion közötti elektrosztatikus vonzás az ionmolekulát összetartja.

ionsugár (fizika)

Ionrádiusz: a gömbnek tekintett ion sugara. Akárcsak a szabad atomnak, az ionnak sincs pontosan meghatározható felülete. Az ionok sugarát a kristályszerkezet alapján határozzák meg (ionkristály). A kristályrácsban két ion [...]

ioncsapda (vegyészet)

A nem kivánt, káros hatású ionokat távoltartó berendezés.

ionizáció (fizika)

Általánosságban az a folyamat, amelynek során energia hatására elektronfelvétellel v. leadással negatív v. pozitív elektromos töltésű részecskék képződnek semleges tatomokból, molekulákból.

ionizátor (fizika)

Ionok előállítására szolgáló eszköz.

ionométer (fizika)

Ionszámláló; a levegőben levő ionok megszámlálására való műszer.