jel Általános értelemben minden olyan jelenség, amely egy jelrendszerben
értelmezve
gondolati-érzelmi tartalmakat közvetít az egymással érintkezők között. A
jelrendszerek a társ.ban
alakulnak ki öntudatlan fejlődési [...] |
Jel minden tárgy vagy tett, irás v. testmozdulat, mely arra
szolgál, hogy bizonyos fogalmak közlését közvetítse, jelezze. Ehhez képest
vannak J.-ek arra nézve, hogy beszélni nem tudó személyek között a kölcsönös
megérthetést [...] |
jel (elektronika) Általában valamilyen információt tartalmazó elektromágneses vagy elektromos energia, amelynek az idő függvényében előírt jel alakja van. A híradástechnika fő feladata az információt tartalmazó jelek átvitele. A gyakorlatban [...] |
Jelec az ugyanily nevü járás székhelye Orel (ettől 163 km.-nyire)
orosz kormányzóságban, a Szoszna és Jelcsik összefolyásánál, vasut mellett,
(1888) 36 250 lak., bőr-, kocsigyártással, malmokkal, [...] |
Jelky András, kalandor magyar utazó, szül. Baján 1730 jul. 30.,
megh. Budán 1783 dec. 6.; mint szabólegény vándorolt ki Németországba. 1754.
Erlangenben porosz verbunkosok felfogták, azoktól megszökött, de kevéssel
azután Rotterdamban [...] |
Jelző a nyelvtanban egy mondatrész neve. A J.-t azért nevezzük
igy, mert a tárgynak (a fogalomnak) valami jelét, ismertető jegyét mondja meg s
ilyen kérdésekre felel: milyen? minemü? v. minő? miféle? micsoda? [...] |
Jelző (nyelvtan) Az a melléknévi rész, amely a vele szerkezetet alkotó névszó, rendszerint főnév tulajdonságát, sorbeli helyét, mennyiségét vagy birtokosát fejezi ki. |
Jelcin Nevető lexikon szerint (Juhani Nagy János)
Forrasztáshoz használt anyag, orosz hamiskártyás politikusok megjelölésére is bevált. |
Jelech talán Jeles, Biborban született Konstantinos császár szerint
(De administrando imperio, 40. fej., 174. l.) Árpádnak második fia, s Etzeleh
apja volt. Még atyja életében elhunyt. |
Jelige (ol. mottö), elmés rövid mondás, melyet valamely irodalmi
munkának feliratául és mintegy tartalma és irányának rövid jelzéséül szoktak
alkalmazni; eredetét ama jelmondatokból veszi, melyeket egyes fejdelmek
országuk cimerébe [...] |
jelkép Allegória, szimbólum. |
Jelkép (szimbolum), egyszerü jelvénnyel vagy képpel való
megjelölése valamely eszmének, személynek, vagy akár eseménynek. A J. nem lehet
egészen önkényes, amennyiben megkivántatik, hogy a jelnek és a megjelölt
eszmének vagy személynek, [...] |
Jelleg bizonyos bélyeg valamely tárgy megjelölésére. J az
állattenyésztésben: 1. azon tulajdonságok összege, melyek az egyedre, törzsre,
fajtára stb. jellemzők. Eszerint megkülönböztetnek egyedi-, törzs-,
fajtajelleget [...] |
jellem karakter: a személyiség "magva". Az egyénnek azok a - viszonylag - állandósult tulajdonságai, amelyek rányomják
bélyegüket minden megnyilvánulására és kifejezik viszonyát a világhoz, a többi emberhez. A jellem meghatározza a [...] |
Jellem (karakter, görögből), általában valamely dolognak ama velős,
állandó, bélyegző sajátossága, mely minden egyéb dologtól megkülönbözteti. A mi
erre világot vet, jellemzőnek mondjuk. Mégis a magyarban inkább csak [...] |
jelmez (színház) A színész színpadi öltözéke, a szerepének megfelelő ruházat (kosztüm)
és kellék. A jelmez hozzájárul
a színpadi mű korhűségéhez, kifejezi a szereplő társ. viszonyait (koldus,
király, munkás, paraszt
stb.), életkorát, [...] |
Jelmez oly öltözet, mely bizonyos állaptot, p. kort, nemzetiséget,
rangot, hivatalt jelöl, s ünnepélyek, hivatalos működések, szinpadi előadások
alkalmával vagy képzőművészeti termékeken használtatik. A szinpadi [...] |
Jelsip hadihajókon az altisztek által használt éleshangu sip, mely
ugy az árbocokon és vitorlafákon dolgozó matrózok figyelmének felhivására,
illetve parancsoknak közvetítésére, valamint a hajón a belszolgálatnak
teljesítésénél a figyelemnek [...] |
Jelszó a hadseregeknél különösen háboru idején jelent oly szót,
mely az ellenfél serege előtt ismeretlen és mely azért különösen az előörsi
szolgálatban a jóbarát és ellenség megkülönböztetésére szolgál, l. Hadige. |
Jeltüz a tengeren rendszerint a halászbárkák által éjjel helyöknek
megjelölésére használt, egy bizonyos ideig égő (2 p.) és 2-4 mérföldnyi
távolságra látható kisebb tüzek, melyek égő anyagaiknak minőségénél fogva sem
az eső vagy a tenger [...] |