nyelv

Valamely (rendszerint kisebb) szerep ragyogó, virtuóz megformálása a színművészetben. Kormányalakítás.

Nyelv

alatt szellemi tekintetben kétfélét lehet érteni: egyfelől a beszélő tehetséget és tevékenységet (Humboldt Vilmosnak definiciója szerint a nyelv «az emberi szellemnek örökösen ismétlődő munkája, mely a szótagolt hangot a [...]

Nyelv

(lingua, glossa). A szájürben levő, nyálkahártyával takart, izomtömegből álló, tapintásra, a táplálék forgatására és letolására (nyeléskor), továbbá az ízlelés közvetítésére s végre az artikulált beszédre való szerv, amely az említett ürt zárt ajkak [...]

Nyelvőr

l. Magyar Nyelvőr.

Nyelvek

Az összes Ny.-nek számát hozzávetőleg 1000-re becsülik. Adelung a maga Mithridates-ében 3000-ig emelkedik, ellenben Balbi és Pott csak 960-at fogadtak el, Müller Miksa 900-at. A ny. statisztikáját azért bajos [...]

Nyelvtan

azon szabályoknak foglalatja és tudományos, rendszeres előadása, melyeken valamely nyelvnek beszélése és irása sarkallik. Az általános Ny. a nyelvnek lényegét és legszükségesebb föltételeit, szabályait állítja össze; mig a [...]

Nyelvsíp

sok fuvóhangszer lényegét alkotó hangtani készülék. Az ajaksíptól abban különbözik, hogy a rezgéseket nem megoszló légáram idézi elő, hanem időszakos, a rezgő nyelv okozta megszakítása a légáramnak. Részei: a sípcső (l. az ábrán: on), a [...]

Nyelvhiba

a nyelvszokás ellen (l. o.) elkövetett vétség. A magyarban gyakrabban előforduló Ny.-k betürendes jegyzékét adja Simonyi Zs. Antibarbarus c. füzete.

Nyelvcsap

(uvula), a lágyszájpad ínyvitorlái közepéből lelógó és a nyelv gyökét érő nyálkahártyával takart húsos csapszerü képződmény, amely beszédkor és nyeléskor hátra és felfelé húzatván, a folyadék v. étel orrba jutását rendes körülmények között [...]

Nyelvöltés

a lovak rossz szokása, mely abban áll, hogy némely lovak futás közben, de általában is, kilógatják a nyelvüket. E bajon ugy segíthetünk, hogy gummiszalag segélyével a zabla testéhez kötjük a nyelvet.

Nyelvkincs

l. Szókincs.

Nyelvkötés

l. Hallgatás.

Nyelvjárás

v. tájszólás (görög-latin műszóval dialektus), a nyelvnek vidéki vagy helyi alakja, de ha a különbség annyira megy, hogy a kölcsönös megérthetés nagyon nehézzé válik, akkor már nem Ny.-oknak, hanem különböző nyelveknek [...]

nyelvjárás

Dialektus: valamely nyelvnek vidékek szerinti elkülönülő változata, más szóval tájnyelv, tájszólás. A magyar nyelvterületen nyolc nyelvjárást különböztetünk meg: a nyugati, a dunántúli, a déli, a tiszai, a palóc, az [...]

Nyelvizmok

l. Nyelv.

Nyelvészet

l. Nyelvtudomány.

Nyelvgomba

(Geoglossum Pers. a. m. föld nyelve), a tányérgombák génusza, nagyobb fajta, sötét szinü, húsos, némelykor ragadós gomba; egyenkint, de gyakrabban csoportosan nő a puszta földön. Nem ehető.

Nyelvérzék

nevén karoltak föl a magyar nyelvújítás (l. o.) barátai és hivei egy nyelvészeti tényezőt, mely állítólag az anyanyelvben való kiváló jártassággal van összekötve, ugy hogy azoknak az egyéneknek, akik tiszta magyar vidéken [...]

nyelvemlék (irodalom)

Régi korból származó írott v. nyomtatott följegyzés, amelyből egy nyelv régebbi állapotára, jellemző sajátságaira lehet következtetni. A XV. sz. közepe előttről öt vallásos tartalmú magyar szöveges nyelvemlékünk van: a [...]

Nyelvújítás

a magyar irodalomban annak a mozgalomnak neve, mely Kazinczy és iskolája által került uralomra és melynek nyiltan kimondott célja volt a magyar nyelvet új szók és szólások által szépíteni. E mozgalom már a XVIII. sz.-ban [...]