Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
stílus diction
stílus idiom
stílus style
stílus egys... sanctimony
stílus tisz... sanctimony
stílus ökon... concision
stílusbeli ... garnish
stílustalan... inelegancie...

Magyar Magyar Német Német
stílus Stil (r)
stílusirány... Stilart (e)...
stíluskorsz... Stilepoche ...
stílustalan... stillos

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Összesen 59 db találat a(z) "stĂ­lus" szóra

stílus (irodalom művészet)

A beszéd és írás módja. A művészetelméletben legelterjedtebb felfogás szerint a műalkotások formaelemeinek összehangolt rendszere, amely az egyes elemek azonos v. rokon formaelvek szerinti kiválogatása révén jön létre. [...]

Stílus

Nevető lexikon szerint (Juhani Nagy János) A Parnasszosz hegységben eredő folyó.

stíluselem

Stíluseszköz: azon nyelvi elemek és eljárások összefoglaló elnevezése, amelyek a semleges (átlagos) köznyelvi közlést stiláris szempontból kifejezővé teszik, kiegészítik. A klasszikusretorika alakzatnak nevezett fogalmának [...]

Stílusjegy (művészet)

Valamely stílus jellegzetes vonása, jellemző eszköze, ismertetőjegye.

stílusfajta

Stílusárnyalat: a köznyelv egységes rendszerén belül a beszélők (írók) társadalmi helyzetéből, egymáshoz való viszonyából adódó, a céltól, alkalomtól és a beszélő (író) érzelmeitől függő nyelvi különbségek összefoglaló elnevezése.

stíluskorszak

Az az időszak a művészet fejlődéstörténetében, amikor minden vagy csaknem minden művészetiágban azonos stílus uralkodik, amikor korstílusról beszélhetünk. A hagyományos felosztás szerint a stíluskorszakok a következők: a [...]

stílusirányzat

Stílusáramlat: egy, vagy több művészeti ágra kiterjedő irányzat, melynek alkotóit nem közös eszmei, tartalmi törekvések, hanem elsősorban vagy kizárólag stiláris sajátosságok kötnek össze. A korstílusnál szűkebb fogalom.

stílustörténet

A stilisztika egyik ága, mely a stílusjegyek kialakulásának, változásainak, vándorlásainak történetével foglalkozik; az irodalom- és művészettudományok általánosanelterjedt stúdiuma, amelynek azonban (a szellemtörténet [...]

Stílusgyakorlat (nyelvtan pejoratív)

A nyelvi kifejezést, stílust fejlesztő írásos gyakorlat. Kezdőre valló, tartalmilag csekély értékű, de tetszetős stílusra törekvő írásmű.

korstílus (művészet)

Az egy-egy kor művészetének egészére vagy zömére általánosan jellemző stílusjelenségek összefoglaló megjelölése. Egységes korstílus létezett pl. az antikvitás idején, a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus korában.

hutastílus (művészet)

Üvegművészet

Dór stilus

l. Görög építészet.

copfstílus (építészet művészet)

A 18. sz. második felében, a rokokó és a klasszicizmus korszaka között uralkodó építészeti és díszítőművészeti stílus. Az elnevezés a fő motívumára, a fonott füzérdíszre, a leveles vagy szalagfonatos copf-füzérre utal.

Zenestílus

mai értelemben többfelé oszlik, amint tudniillik ezt v. amazt a kifejezést kiinduláspontot vesszük tekintetbe. A Z. sokféleségét részint történeti fejlődésre, részint pedig az újabb korban mindjobban érvényesülő nemzetiségi [...]

lágy stílus (művészet)

A gótikus táblaképfestés és szobrászat korai, kecseset, idillikusat kedvelő szakasza, Olaszországban a 14., Németországban a 15. sz.-ban.

Tudor-stílus (művészet)

Reneszánsz elemekkel átszőtt, későgótikus angol építészeti stílus, amely az 1485-tól 1603-ig uralkodó Tudor-dinasztiáról kapta nevét.

Tudor-stílus (építészet)

Angolországban a Tudor-házból való uralkodók alatt a XV-XVI. sz.-ban divott csúcsíves stílus.

júgendstílus (művészet)

A 19. század végén Németországban keletkezett, iparművészetből kiinduló irányzat; célja a növényi elemeket stilizáló, a vonal szépségére épülő új díszítésű rendszer megalkotása volt.

régens-stílus

Régence-stílus: Franciaországban a barokk után következő és a rokokót megelőző átmeneti stílus a 18. sz. első évtizedeiben. Játékos könnyedség, a dekoratív elemek elburjánzása jellemzi. A bútorművészetben alkotott jelentőset.

Mánuel-stílus

Dús díszítésű portugál reneszánsz stilus a 15. sz. második felében. Gótikus és mór elemekkel keveredik.