zenekar (zene) Több hangszerre írt művek megszólaltatására alakult együttes. Az európai zenekari
hangzáseszmény
kialakulását a XV. sz.-i városi és főúri alkalmazásban álló zenekarok szervezésétől
kísérhetjük
figyelemmel. Ekkor már gyakran [...] | Zenekar a különféle hangszerek összjátéka; a Z. összetétele idők
folytán lényeges változásokon ment keresztül a szerint, amint egyik-másik új
vagy javított hangszer polgárjogot nyert. A Z. mai értelemben többféle
beosztásu lehet; [...] | Beatzenekar Nevető lexikon szerint (Juhani Nagy János)
(ejtsd: bitzenekar) Memóriaegységek kisegyüttese. | fúvószenekar (zene) Elsősorban a szabad tér követelményeihez alkalmazkodó, fúvós- és ütőhangszerekből álló együttes,
mely főként a térzene fogalomkörébe sorolható műfajok megszólaltatója. | vonószenekar (zene) Önálló zenekari együttes v. egy teljes zenekar vonós részlege, amely I.
és II. hegedűkből,
brácsákból, csellókból és nagybőgőkből áll. Hangzásuk jellegzetesen
homogén, mégis hatásos
effektusok kifejezésére igen alkalmas. Könnyed [...] | katonazenekar (zene) Fúvós- és ütőhangszerekből álló zenekar, a szabadtéri igényekhez alkalmazkodó fúvószenekar egyik
válfaja. A katonazenekarok a 16. sz.-ban, a szervezett zsoldoshadseregekkel együtt jöttek létre, s a 18. sz. óta
működnek [...] | kamarazenekar (zene) 20-40 főből álló hangversenyzenekar. | szimfonikus zenekar (zene) Vonósokból, fúvósokból és ütőhangszeresekből álló nagy létszámú (50-120 fős), teljes
zenekar; elsősorban a szimfonikus zene (szimfónia, szvit stb.) megszólaltatója, de hasonló
zenekarok működnek az operaházakban és általában a zenés színházban [...] |
|