Indictio

(lat.), a rómaiaknál az a császári rendelet, melyben az adóláb 15 évre kivettetett s melytől az egész 15 évi adóidőszakot I.-nak nevezték el. 312-től kezdve az I.-kör időszámítási határpontul szolgált, melynek kezdete Kr. e. a 3. évre tétetett. E szerint a keresztény időszámítás első éve az I. negyedik évét tevé. Ezen az alapon, ha meg akarjuk tudni, hogy időrendszerünk valamelyik éve hányadik évét teszi az I.-nak, amahhoz 3-at kell hozzáadnunk, ezt az összeget15-tel elosztanunk, a maradvány mutatja az I. évet. P. 1893+3= 1896, elosztva 15-tel marad 6,1893 tehát hatodik éve az I.-nak. Ha semmisem marad, 15 lesz az I. évszáma. A középkorban az I. száma a nyilvános okmányokon hozzácsatoltatott a folyó évszámhoz, de három nemét kell megkülönböztetnünk. A görög v. bizanci I. szept. 1-jével kezdődött s ez a gör. kel. egyházban jelenleg is használatban van; a császári I. (I. caesarea) először Bédánál fordul elő sáltala vált elterjedtté, ez szept. 15-ével vette kezdetét; végre a római v. pápai 1. (I. romana, pontificalis) Kr. u. 313 jan. 1-ével kezdődött s a római kancelláriában a XIII. sz.-tól kezdve, később pedig az egész nyugaton használatos volt. A régi szokás emlékére az I. jelenleg is naptárainkban, a kortani betük mellett előfordul.

Forrás: Pallas Nagylexikon