(affectus), általános neve mindazon érzelmeinknek, amelyek
gondolatvilágunk szövevényesebb működéseivel kapcsolatosak; minden lelki
működést kisér érzelem (1. Erzelem), de amelyek p. érzékeink működését, tehát
lelkünk elemi tevékenységét kisérik - hogy valamely hang kellemes vagy
kellemetlen stb. - nem I.-oknak nevezzük. A többi érzelmek közt is inkább a
hevesebbeket, erősebbeket, tudatunk ez erősebb reakcióit szoktuk igy nevezni; s
minthogy ezek a hevesebb érzelmek egyszersmind testünkre is hatással vannak,
amely mozdulatokban, elváltozásokban az I.-nak mintegy testi képét mutatja,
ezeket a testi visszahatásokat is az I.-ok jellemző vonaásának tekintjük. A
magyarban a név is mutatja, hogy amelyektől megindulunk, belsőnk e hevesebb
rázkódásait nevezzük I.-oknak. A magyar nyelv még egy vonását ez érzelmeknek
jelzi, azt, hogy hirtelen támadnak s mulnak. Mindebből látni, hogy a különben
is szavakkal nehezebben jellemezhető érzelmeknek egy oly osztályát jelzik,
melynek határai kissé elmosódnak, de amelybe főleg az összetetebb, hevesebb,
rendszerint hirtelen támadó és enyésző, testi visszahatásoktól kisért
érzelmeket sorozzuk. Már Kant két fajtájukat a különbözteti meg: az izgatókat
(öröm, harag) és a bágyasztókat (félelem ijedség szomoruság), mely beosztást
ujabban is, p. Wundt (Vorlesungen über die Menschen- u. Thierseele, 2. kiad.
405. 1.) megtartott. Két sark körül forognak az összes I.-ok: az öröm és bánat
körül. A bánat I.-ai változatosabbak; ide tartozik a bú, a bánat szorosabb
értelemben, a mélabú, a lehangoltság, szomoruság, a bosszuság, boszankodás,
elkeseredés, gyülölet, utálat, a harag, ellenszenv, kedvetlenség, megunás,
félelem, ijedtség, csodálkozás, csalódás, borzadás, gond, gyötrődés, féltés,
kétség, kétségbeesés, stb. A másik sarkon találjuk az örömet, vidámságot,
szeretet, kéjt, jólérzést, reményt stb. Mindezek a kifejezések lenge értelmüek
s az I.-ok maguk sokkal változatosabbak, mint e nevek. Indulatos, aki könnyen
lobban föl; a magyarban főleg a haragos indulatu ember. Undulatosság, az
indulatos ember ezen sajátossága. Az indulatossal szemben áll a közömbös,
nehezen induló, akit a régi nyelv indulhatatlannak is nevezett. (Vala
indulhatatlan, őtet soha valaki még haragosan nem látja vala. Régi magyar
költők tára IV. 258.)
Forrás: Pallas Nagylexikon