Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
influenza flu
influenza grip
influenzáva... he came dow...

Magyar Magyar Német Német
influenza &... Grippe (e)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Influenza

(lasz, ejtsd: -ca), főleg a légzőszervek és a tápcsatorna nyákhártyáinak helybeli megbetegedése és e mellett nagy általános levertésggel, gyengeség érzetével járó betegség, amelynek egyik szembeszökő tulajdonságát járványok alakjában való előfordulása, és a járványok gyors és messzemenő kiterjedése képezi. A járvány gyorsan éri el tetőpontját, a lakosság jelentékeny részét sujtja és rövid idei fennállás után gyorsan szünik meg. Ugy látszik, a ragályozás emberről emberre nem gyakori, habár a járványnak az a sajátsága, hogy gyakran egy család tagjai, egy ház lakói nagy számban betegednek meg, a ragályozás lehetőségét valószinünek tünteti fel. Oka valószinóleg egy bakterium. Sokszor rázó hideggel kezdődik, amely után nátha, torokfájás, köhögés jelentkeznek. A betegek étvágytalanok, nyelvük bevont, sokszor has- és gyomorfájdalomról panaszkodnak, hasmenésük vagy székszorulásuk van. Nagy mértékben levertek, fejfájás, az alsó végtagokban, a hátban, az ágyéktájon, néha az egész testben huzó, esetleg elég heves, tompa fájdalom a jellemző tünetekhez tartozik. A rendesen jelenlevő, pár napig fennálló láz nemigen ér el magasabb fokot. A betegség könnyü esetekben 1-2 napig, máskor 10-14 napig tart és gyakran hosszas rekonvalescenciát von maga után. Gyakran lép fel gümőkórosoknál és akkor azok állapotát súlyosabbá teszik. Máskor tüdőlob csatlakozik hozzá, amely gyógyul, vagy lappangó gümőkórban szenvedő betegeknél a gümőkóros folyamatot megindítja. Gyógykezelése tüneti. A láz és a tagfájdalmak csillapítására leghathatósabbak az antipirin és a hozzá közel álló összetételü szerek.

I. az állatorvostanban a lovaknak sajátos, heveny lázas fertőző megbetegedése, mely járványos elterjedésben jelentkezve, majd csak a nyálkahártyáktól borított szervek heveny hurutjában (I. catarrhalis), majd a tüdők és a mellhártya súlyos gyuladásában (I. pectoralis) nyilvánul. A főbb tünetek: kezdetben hirtelen fellépő magas lázzal, erős tompultsággal és szapora érveréssel, a szemek hurutja, a szemhéjak párnaszerü kidagadásával és a duzzadt kötőhártyák citromsárga szineződésével, a légutak, a gyomor és a belek kisebb-nagyobb foku hurutja, a lábakon az inak és az izesülések megdagadása; mindezekhez a súlyosabb esetekben még a tüdők és a mellhártyák gyuladása csatlakozik, vagy pedig ez utóbbi bántalom mindjárt kezdettől fogva fejlődik és a kórképet uralja. Az I. catarrhalis többnyire enyhe lefolyásu, ellenben az I. pectoralisban a betegeknek 10-15, esetleg még több %-a elhull. A gyógykezelésnek szorosan az adott esethez kell alkalmazkodnia. A védekezés céljából ajánlatos minden ujonnan vásárolt lovat, főleg I.-járvány idejében, a többiek közé állítását megelőzőleg legalább két hétig elkülönítve megfigyelés alatt tartani. Az ember és a lovak I.-ja tüneteikben hasonló, de oktanilag nem azonos betegségek. V. ö. Hutyra, Állatorvosi Belgyógyászat (1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is