ingerületvezetés
Az idegsejt (neuron) félig áteresztő hártyával kapcsolatos jelensége. A sejthártya két oldalán eltérő ionösszetételű, de
azonos ozmózisos nyomású folyadék van. Mivel a szövetek közötti folyadékban gyakorlatilag nincs fehérje, a sejt
nyugalomban -90 mV feszültséget mutat a környezetével szemben. Ha a szinapszison keresztül ingerület éri az idegsejtet,
akkor a nyugalmi potenciál depolarizálódik, majd pedig + 50 mV feszültség alakul ki. Ennek hatására a környezetben levő
hártyarészletek átveszik a potenciálváltozást, és így az ingerület pontról pontra tovaterjed az axon eredése felé. Az
idegsejtet azonban nem csak serkentő jellegű hatások érhetik. Egyes speciális szinapszisok fokozzák a membrán
nyugalmi potenciálját (-120 mV-ra). Ez az érték az idegsejt gátlását jelenti. Ez is tovaterjed, és az axoneredés közelében a
különböző jellegű impulzusok összegeződnek. Az axon csak akkor vezeti tovább az ingerületet, ha az az impulzusok
összegezése után eléri a kritikus értéket. Mivel az axon ingerületvezetése sebességben és intenzitásban is csak egyféle
lehet, az axon a "minden v. semmi" törvény szerint vezet. Az axonban, ha velőshüvely borítja, akkor ugrálva terjed az
ingerület, ingerületvezetés csak a velőshüvely befűződéseiben alakul ki, mert a velűshüvely szigeteli az axont. Ezáltal az ingerület
vezetése felgyorsul. Minél vastagabb a velőshüvely. annál jobban szigetel, és a vastagsággal egyenes arányban nő az ingerületvezetés
sebessége.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|