Inghirami
(ejtsd: ingirámi), régi toscanai patricius-család
Volterrából, melynek következő tagjai vivtak ki nevet: 1. I. Tamás, szül.
volterrában 1470., megh. Rómában 1616 szept. 6. 1483 óta Rómában élt és mint
latin szónok, költő és szinész tünt ki. A Riario bibornok által fölélesztett
klasszikus szinművek közül kiválólag a Phädrában aratott babérokat. VI. Sándor
és X. Leo pápa kitüntetésekkel halmozták el, I. Miksa császártól pedig koronát
és a comes palatinus cimet nyerte. Művei közül csak hét beszéd maradt ránk. -
2. I. Ferenc, olasz régiségbuvár, szül. Volterrában 1772., megh. Firenzében
1846 máj. 17. 1785 óta a nápolyi katonai intézetben tanult, azután könyvtáros
lett Firenzében, ahol a hires Poligrafia Fiesolana nevü könyvnyomdát és
kiadóintézetet alapította. Jó tollal irt művei közül megemlítendők: Monumenti
etruschi (Firenze 1820-27, 10 köt.); Galleria Omerica (1831-38, 3 köt., 390
rézmetszettel); Pitture dei vasi fittili (1831-37, 4 kötet, 400 rézmetszettel);
Museo etrusco chiusino (1833, 4 kötet, 216 rézmetszettel); Lettere di etrusca
erudizione (1838-39). Befejezetlenül maradt a Storia della Toscana c. műve
(1841-45). - 3. I. János, csillagász, az előbbinek öccse, szül. Volterrában
1779 ápr. 16., megh. Firenzében 1851 aug. 15. Firenzében a csillagászat tanára
és a Jimenes jezsuita által alapított csillagvizsgáló intézet igazgatója volt.
Műveivel európai hirnévre tett szert; megemlítendők: Effemeridi dell"
occultazione delle piccole stelle sotto la luna (Firenze 1809-30); Effemeridi
di Venere e Giove all" uso de" naviganti, pel meridiano di Parigi (1821-24);
Tavole astronomiche universali portatili (1811); Carta geometrica della
Toscana. Része volt a berlini Csillagászati atlasz szerkesztésében is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|