Inghirami

(ejtsd: ingirámi), régi toscanai patricius-család Volterrából, melynek következő tagjai vivtak ki nevet: 1. I. Tamás, szül. volterrában 1470., megh. Rómában 1616 szept. 6. 1483 óta Rómában élt és mint latin szónok, költő és szinész tünt ki. A Riario bibornok által fölélesztett klasszikus szinművek közül kiválólag a Phädrában aratott babérokat. VI. Sándor és X. Leo pápa kitüntetésekkel halmozták el, I. Miksa császártól pedig koronát és a comes palatinus cimet nyerte. Művei közül csak hét beszéd maradt ránk. - 2. I. Ferenc, olasz régiségbuvár, szül. Volterrában 1772., megh. Firenzében 1846 máj. 17. 1785 óta a nápolyi katonai intézetben tanult, azután könyvtáros lett Firenzében, ahol a hires Poligrafia Fiesolana nevü könyvnyomdát és kiadóintézetet alapította. Jó tollal irt művei közül megemlítendők: Monumenti etruschi (Firenze 1820-27, 10 köt.); Galleria Omerica (1831-38, 3 köt., 390 rézmetszettel); Pitture dei vasi fittili (1831-37, 4 kötet, 400 rézmetszettel); Museo etrusco chiusino (1833, 4 kötet, 216 rézmetszettel); Lettere di etrusca erudizione (1838-39). Befejezetlenül maradt a Storia della Toscana c. műve (1841-45). - 3. I. János, csillagász, az előbbinek öccse, szül. Volterrában 1779 ápr. 16., megh. Firenzében 1851 aug. 15. Firenzében a csillagászat tanára és a Jimenes jezsuita által alapított csillagvizsgáló intézet igazgatója volt. Műveivel európai hirnévre tett szert; megemlítendők: Effemeridi dell" occultazione delle piccole stelle sotto la luna (Firenze 1809-30); Effemeridi di Venere e Giove all" uso de" naviganti, pel meridiano di Parigi (1821-24); Tavole astronomiche universali portatili (1811); Carta geometrica della Toscana. Része volt a berlini Csillagászati atlasz szerkesztésében is.

Forrás: Pallas Nagylexikon