Insula

(lat.) a. m. sziget; a régi rómaiaknál több ház összesége, melyek körül ut vitt; egy a főépülettől elkülönített, de ahhoz tartozó épület, melynek egyes részeit bérbe adták. Innen insularius, a rabszolga, aki az I. fölötti felügyelettel, a bérbeadással és a bérletdij beszedésével volt megbizva.

Forrás: Pallas Nagylexikon