Intellectus

(lat.) a. m. értelem (l. o.); intellectualis, ami az ember lelki tevékenységében nem az érzelemre vagy akaratra, hanem az értelemre, a megismerésre vonatkozik. A filozofiában intellektualisnak nevezték a legfelső igazságoknak a közönséges megismeréstől különböző közvetetlen megismerését; valamint az érzékekkel közvetetlenül szemléljük a tárgyakat, ugy némely filozofusok szerint (az ujkorban Schelling) közvetlenül szemlélhetjük a legfelsőbb igazságokat is s ezt a szemléletet nevezték intellektualis szemléletnek. De ez Schelling szerint csak a kiváltságosok adománya a lélek exstatikus állapotában. - Intellektualis okirathamisítás, l. Okirathamisítás.

Forrás: Pallas Nagylexikon