Intendáns

(uj-lat.) a. m. felügyelő, sáfár, valamely közintézet, különösen a szinházak legfőbb hivatalnoka. Városi v. magánvállalkozásu szinházaknál I. cim helyett az igazgató vagy impresario cim járja. Franciaországban az ancien régime alatt a nevezetesebb közigazgatási hivatalosokat nevezték I.-oknak. A XVI. sz.-ban a kormány tőle független s ennélfogva pártatlan birósági hivatalnokokat küldött ki a tartományokba, főképen a béke-ediktumok végrehajtására: ezek voltak az intendants de justice. XIV. Lajos óta az intendants de justice, de police et de finance a királyi közigazgatásnak szervei. Jelentőségük abban volt, hogy az ő hivatalukhoz nem lehetett vétel utján hozzájutni, hogy majdnem teljesen a minisztertől függtek s egységesen és erélyesen járhattak el ügykörükben. A maître de requ?tes (l. o.) sorából a kormány nevezte ki őket, de függtek az államtanács technikai kollégiumainak főnökétől, a contrôleur général-tól is. Lassankint az ő hatáskörükbe került a belső közigazgatás minden feladata. Franciaország centralizációját és nivellálását a korona szándéka szerint ők vitték tovább és előkészítették a XIX. sz. préfet-jének uralmát. V. ö. Boyer, Les intendants de l"ancien régime (Páris 1868); Boislisle, Correspondance des contrôleurs généraux avec les intendants de provinces 1683-1708. (2 köt., 1874-83); u. a., Mémoires des intendants 1698 (1881); Hanoteaux, Origines de l"institution des intendants des provinces (Páris 1887); d"Avenel, Richelieu et la monarchie absolue (4 köt., 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon