Interferencia
(uj-lat.), a rezgő mozgásnál egymással találkozó hullámoknak
egymásra való kölcsönös behatása. A találkozó hullámok kölcsönös fekvése
szerint a behatás igen különböző lehet; ha a két hullámban a hullámhegyek
egybeesnek, akkor egymást erősítik; ha azonban hullámhegy hullámvölggyel esik
egybe, akkor egymást gyöngítik; ha utóbbi esetben a két hullám egyforma, akkor
egymást teljesen megsemmisítik. A hanghullámok I.-ján alapszik az álló
hanghullámok keletkezése p. a sipokban; t. i. az előrehaladó és visszavert
hullámok I.-ján. A fénytanban ama jelenséget, hogy ha valamely fényforrás két
különböző pontjából jut fény valamely A pontba, akkor A-ban a megvilágítás
általánosságban nem egyenlő a két pontból eredő megvilágítások összegével, az
elméleti fizika a fény hullámelméletéből kiindulva, a fényhullámok I.-jára vezeti
vissza. Hogy a megvilágítás az A pontban nem mindig egyenlő a két pontból eredő
megvilágítások összegével, azt szembeötlőleg a Fresnel-féle tükörkisérlet
mutatja; l. Fresnel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|