Interpolatio

(lat.) a. m. betoldás; a tudományos kéziratismeret terén és különösen a klasszika-filologia szövegkritikában olyan szó vagy mondat, mely nem volt eredetileg a szövegben, hanem csakis később került bele. Interpolator, aki ezt a közbeszurást végrehajtja. I. a matematikában, l. Közbeiktatás.

Forrás: Pallas Nagylexikon