ionkristály

Olyan kristály, amelynek rácspontjain pozitív és negatív elektromos töltésű ionok helyezkednek el szabályos rend szerint. Az ellentétes töltésű ionok között fellépő elektromos kölcsönhatás, az ionos kötés biztosítja az összetartó erőt a kristályrácsban. Az ionkristályok szerkezete elsősorban a felépítő ionok sugarától függ (ionsugár): ha a kation és az anion sugarának hányadosa nagyobb mint 0,733, akkor a legszorosabb illeszkedést a CsCI-hoz hasonló, térközepes elrendeződés biztosítja; ha a sugárhányados 0,414 és 0.733 közötti, akkor a NaCI-hoz hasonló lapközepes rács a leggyakoribb; ha a sugárhányados 0,414-nél kisebb, akkor ZnS-típus a jellemző. Az ionkristályok általában átlátszók, olvadáspontjuk viszonylag magas, keménységük nagy. Az alkálifémek kloridjainak olvadáspontjai: LiCI: 614°C, NaCI: 808°C, KCI: 772°C, RbCI: 717°C, CsCI: 645°C. Az ionkristályok poláris jellegű oldószerekben, így vízben is kitűnően oldódnak, ennek során az ionok hidratálódnak (hidratáció). Elektromos vezetőképességük kicsi, de még mérhető, olvadékuk és vizes oldatuk már jól vezet, mivel a rácspontokon már nem rögzített ionok képesek megfelelően elmozdulni.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• ion
• ionos kötés
• ionsugár
• kation
• anion
• hidratáció
• oldat