Ipar

az a termelési ág, mely a nyers termelés utján előállított anyagokat átalakítva, emberi szükségek fedezésére alkalmassá teszi. Az iparban a munka, a nyers termelésnél a természeti erő, a kereskedelemnél pedig a tőke a főtényező. Az őstermelésnél a természet uralkodik az ember, az iparnál ellenben az ember uralkodik a természet felett. Az ipari tevékenység terén az emberi ész, leleményesség és számítás sokkal jobban érvényesülhet, mint p. a mezőgazdaság körében. A munkamegosztás sokkal inkább alkalmazható az iparban, az ipari munkás ennélfogva egyrészt függőbb helyzetbe jön a termelés egészével, de függetlenebb a munkaadóval szemben, mint a mezőgazdasági munkás. Az ipar jelentősége gazdasági, művelődési és politikai tekintetben egyaránt megmérhetetlen. Ipar nélkül a mezőgazdaság sem fejlődhetik kellőleg, a gazdasági élet nélküle nagyon egyoldalu és tökéletlen. A városi életnek és ezzel a kulturális élet fejlődésének alapját az ipar képezi. Az életmód általa az alsóbb társadalmi rétegekben is szebbé, kellemesebbé és változatosabbá alakul. Politikai szempontból nagy fontossága van, mivel az erős középosztályt voltaképen az ipar teremti meg és a haladás szellemét az oltja a társadalomba. Az iparnak vannak hátrányai is, melyek részint annak természetében gyökeredznek, részint helyes szervezkedés és észszerü iparpolitika mellett csökkenthetők v. teljesen elháríthatók. Gazdaságilag hátrányos az ipari fejlődésnél az, hogy a vidéki lakosságot a városokba terelvén, megélhetését az illető iparág sorsához köti és ennélfogva sokszor válságoknak teszi ki. Az egyoldalu, zárt, egészségtelen helyeken folytatott ipari munka mellett a lakosság könnyen elcsenevészik. A sürü iparos népesség nyugtalan természetü, helyzetével könnyen elégedetlenné válik és a társadalmi forrongások kiszámíthatatlan anyagát képezi.

Az iparnak különböző nemei: a gyáripar, a kézműipar, a házi ipar és a vándoripar. A gyáriparnál alkalmazható leginkább a munkamegosztás, mert az tömegtermeléssel foglalkozván, az egyes apróbb kész munkák teljesítésére gépeket használ. Az ujabbkori haladás ellenállhatatlanul a gyáripar fejlődésére vezet, mely leginkább nagy vállalatok utján megy végbe. Az ipari munkásmozgalmak leginkább a nagy ipari vállalatok keretében keletkeznek és zajlanak le. Az ipari munkás itt ugyanis egyéniségét legnagyobbrészt elveszti és egyszerü elemmé alakul át, melyet az erkölcsi mozzanatok sokkal kevésbé vezetnek, mint a kézműipari segédmunkást, aki legnagyobbrészt csak gazdaságilag megoszlott munkát végez, mely egész termelvényeket állít elő, amelynek termelésében örömet is találhat. A kézműiparban foglalkozók sokkal kevésbé egyoldalu munkát végeznek és viszonylag rendszerint patriarkálisabb viszonyok közt élnek, mint a gyári munkások. A gyári és a nagyipar, a kézmű- és a kisipar mindinkább azonos fogalmakká lesznek. Mindazon előnyök és hátrányok, melyek a nagy és kis vállalattal kapcsolatosak, jelentkeznek tehát ezeknél is. A kisipar természetes körén kivül, mely főleg az egyéni izlés, a művészeti igény kielégítésére és a javítások eszközlésében áll, folyton szükebb térre szorul és a nagyipar versenyével szemben nem képes magát fentartani. Némely iparágban a kisipar kapcsolatba hozható a gyáriparral, midőn valamely gyári részmunkás van hivatva azt teljesíteni. A házi ipar (l. o.) szintén szerves összeköttetésben állhat a nagyiparral, midőn az iparcikkek bizonyos alkatrészeinek elkészítésére, esetleg valamely mellékes gyári munkának teljesítésére van utalva. De a házi ipar nagy vállalat keretében gyári központ nélkül is fennállhat, midőn azonban kereskedelmi vezetés alá kerül. A gyáripar az ujabb kor szülötte. Hatalmas lendületet azóta vett, mióta az erőgépek alkalmazásával a gépmunka olcsóbb lett és a technika minden irányban fejlődött. A jövő az ipar terén ezen alakulásé. Hátrányai mellett, melyek ellen küzdeni az iparpolitika feladatát képezi, igen nagy és a belterjes mivelődés szempontjából eléggé meg nem becsülhető előnyei vannak, melyek közt első helyen áll a nemzet gazdasági életének arányos, biztosítottabb haladása, a természet szeszélyeitől való nagyobb függetlensége és ébersége. A szabad mozgást ez az ipari alakulat nem nélkülözhetvén, a céhekbe sohasem volt beszorítható, sőt azt is az ő hatásának kell nem kis részben tulajdonítani, hogy a kézműipar szintén kibontakozott a céhszervezet lenyügző kötelékeiből. A céhek helyére részint a szabad ipartársulatok, részint a szabályzott, de a termelést nem akadályozó ipartestületek léptek a kézműipar körében. A gyáripar ezekbe sem kényszeríthető bele.

Forrás: Pallas Nagylexikon