Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Iparoktatás... ----

Magyar Magyar Német Német
Iparoktatás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Iparoktatás

az iparosoknak oktatás utján való képzésére vonatkozó intézmények közös elnevezése, mely alatt ezuttal az e tekintetben fennálló rendszereket is értjük. Mint minden ipari téren, ugy e tekintetben is Angolország viszi a vezérszerepet, ahol az I. rendszeres szervezése legrégibb. Itt azonban ez nagyobbára magántevékenységben nyilvánul, minthogy az angol ipar már oly magas fokon áll, hogy az állam nem érzi többé a munkásképzés kötelességének szükségét, hanem áthárítja ezt az érdekeltségre. Innen van, hogy egész Angolországban alig van néhány állami jellegü ipariskola, hanem annál több magániskola. Ezen rendszerhez közel áll Franciaország is, mely azonban ujabb időben ismét közeledik az állami, illetőleg départementei rendszerhez, t. i. elismeri, hogy az I. fontos állami feladat és igy részben az állam, részben az egyes départementeok terhére tart fenn nagyobb szabásu iparoktatási intézeteket. A tkp. I. azon alakjában, melyben ma a legtöbb európai államban fennáll, Belgiumból ered, ahol először tettek kisérleteket, rendes iskolákkal - elméleti s gyakorlati oktatás utján - szervezni az iparosképzést. Ennek rendszerét fogadták el egymásután Németország különböző államai, majd Ausztria és ennek alapján állunk mi is Magyarországon. E rendszer keretében azon két elv versenyez egymással, t. i. nyujtsa-e az ipariskola csak az elméleti oktatást, v. az elméleti és gyakorlati oktatást is? Előbbi elvet fogadták el - Szászország kivételével - a német államok, ahol egyes iparágak kivételével csak elméleti képzésre szorítkozik az I., utóbbi elv alapján áll Szászország és leginkább Ausztria, mely ezt eddig a lehető legtökéletesebb módon érvényesítette, ugyanekkor kimondva azt is, hogy az I. első sorban állami feladat. Azonban Németország egyes államai sem fogadhatták el feltétlenül az előbbi elvet, mert jóllehet a fősúlyt a gyakorlatban elhelyezett tanoncok és segédek elméleti- és rajzoktatására fordítja, mindazonáltal kénytelenek voltak gyakorlati oktatásra berendezett ipariskolákat is létesíteni, nevezetesen a műiparra, szövő-, óra-, faragászati- és vasiparra. Legmagasabb fokon áll az I. egész Németországban Württemberg királyságban s Baden nagyhercegségben, legalacsonyabb fokon pedig Porosz- és Bajorországban. Az ipariskolák száma Ausztriában igen tekintélyes; van ez idő szerint a tanonciskolákon kivül (melyeknek száma nagyon változik) 8 rajz- és mintázó-iskola; 9 kézmüves-iskola, 102 ipari szakiskola, 16 állami szakiskola, 4 ipari kisérleti állomás, végül 19 ipari muzeum, mely utóbbiak szintén az I. keretébe tartoznak. Az I. Ausztriában eredetileg meg volt osztva a kereskedelmi és vallás- és közoktatásügyi minisztériumok között; de mert ez nehezítette a fejlődést, 1882 óta az utóbbi minisztérium ügykörébe osztotta be teljesen, mely idő óta rohamosan fejlődött is; mig 1882. az erre fordított összköltség 16 537 frt volt, 1894. ez már 2 500 000 frtra emelkedett, nem számítva ehhez azon nagymérvü áldozatokat, melyeket az I.-ért a tartományok, városok és érdekeltség hoznak. V. ö. Szterényi József, Az iparoktatás külföldön.

Magyarországon az I. a legutóbbi évekig csak kisérletezés tárgya volt, megállapodott alapelvek és rendszer nélkül. Éveken át két intézet képviselte ezt csak nálunk: a kassai és budapesti középipariskolák, mert ezeken kivül a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium csak a háziipari jellegü, rövidebb tartamu tanműhelyekre fektette a fősúlyt, melyek azonban alig hagytak nagyobb nyomokat hátra, mig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium még szerencsétlenebb kisérleteket tett a polgári és felső népiskolákkal v. tanítóképezdékkel kapcsolatos ipari tanműhelyekkel, amelyek már szervezetüknél fogva sem válhattak be. Az előbb említett házi ipari tanműhelyek tulnyomó részét az 1885. országos kiállítás után a kormány pénzügyi okokból szüntette be, az utóbb nevezett tanműhelyek fokozatosan önmaguktól szünnek meg, nem lévén létjogosultságuk s igy nem kapván elég növendéket. Hosszabb, évekre terjedő tárgyalások után 1892. végre megállapodás jött létre az I. tekintetében Baross Gábor, illetve Lukács Béla kereskedelmi és gróf Csáky Albin vallás- és közoktatási miniszterek között, melyek szabályozták az egész iparoktatást. Ezen megállapodások lényegesebb részei következők: az I. továbbra is megosztva marad az említett két miniszteri tárca között, még pedig olyképen, hogy a népoktatási intézetekkel kapcsolatos ipariskolák, továbbá azok, melyeken az emléleti irány tulnyomó, a budapesti állami ipariskola és ezzel kapcsolatos technologiai iparmuzeum, az iparművészeti iskola és muzeum a vallás- és közoktatási minisztérium főhatósága alatt maradnak, ellenben a kassai gépészeti középipariskola és mindazon intézetek, melyeken a gyakorlati irány a tulnyomó, végül az önálló nőipariskolák a kereskedelmi minisztériumhoz tartoznak; ugyanekkor rendeztetett a felügyelet módja is, mely szerint mindkét minisztérium részéről az ország összes iparoktatási intézete fölötti felügyeletet egy-egy központi miniszteri közeg gyakorolja, mint miniszteri biztos, és pedig egyrészt mindegyik a saját minisztere alatt álló iskolák fölött minden irányban, másrészt a vallás- és közoktatási miniszteri biztos felügyeli a kereskedelmi minisztérium iskoláinak elméleti oktatását, a kereskedelmi miniszteri biztos pedig a vallás- és közoktatási minisztérium iskoláinak gyakorlati oktatását, mely felügyelet alól csak a kassai s budapesti állami ipariskolák, a budapesti technologiai iparmuzeum, a budapesti iparművészeti iskola és muzeum vétettek ki; végre ugyanekkor szervezetett az országos iparoktatási tanács.

Ekkor kezdődik a nagyobb szabásu mozgalom az I. terén, mely a vallás- és közoktatási minisztérium körében az iparos-tanonciskolák ügyének rendszeresebb fejlesztésébne, a kereskedelmi minisztérium körében az egész szakoktatás szervezésében, rendezésében, a régi iskolák ujjászervezésében és nagyobb számu, a kor szinvonalán álló ipari szakiskola létesítésében nyilvánul. A kereskedelmi minisztérium ügykörébe tartozó I. nagymérvü fejlődését leginkább igazolja az erre fordított költség, mely 1891 óta következő emelkedést mutat: 1891. volt kerek összegben 65 000 frt, 1892. 80 000 frt, 1893. 184 000 frt, 1894. 230 000 frt, 1895. 290 000 frt. Maga az I.-i rendszerünk az ausztriai elvet követi, a tanoncoktatáson kivül az elméletet magában az iskolában kötni össze a gyakorlattal. Vannak iparos- és kereskedő-tanonciskoláink, melyek az ipartörvény értelmében kötelezők minden tanoncra; ahol 50 tanonc van, ott a község ily iskolát köteles felállítani, a mesterek pedig kötelesek gondoskodni, hogy a tanoncok iskolába járjanak; ezekben a tanítás hetenkint két hétköznapon 2-2, és vasárnapon 3 órában történik; tantárgyai az iparos-tanonciskolának: olvasás és hozzáfüzött reáloktatás (ebben gondoskodva van a legszükségesebb földrajzi, történelmi, természettani, vegytani és közgazdasági ismeretekről), üzleti fogalmazás, ipari számvetés és könyvvitel, rajz (mértani, szabadkézi és szakrajz); a kereskedő-tanonciskolának: olvasás és hozzáfüzött reáloktatás, fogalmazási gyakorlatok, földrajz, kereskedelmi számtan és irodai munkálatok, kereskedelmi könyvvitel, váltóisme és levelezés, természettan, vegytan, áruisme, nemzetgazdasági ismeretek és szépirás. Ily iskola volt 1894. az országban 345. Vannak továbbá a vallás- és közoktatási miniszterium ügykörében felső nép- és polgári iskolákkal kapcsolatos ipari tanműhelyek, leginkább a fa- és fém-iparra, melyek előbbieknél a felső népiskolát végzett növendékek sorából veszik tanulóikat, utóbbiaknál párhuzamosan tanítják a polgári iskolák IV-VI. osztályaival, minő az 1894-95-dik tanévben volt 23, legnagyobb részükben kevéssé korszerü műhelyekkel felszerelve; továbbá iparos-segédeket továbbképző tanfolyamok, melyek önkéntes jelentkezés alapján szervezték, rendesen más intézetekkel kapcsolatosan s melyek részben csak rajzoktatással foglalkoznak, részben pedig felölelik a magyar irálytant, gyakorlati számtant és mértant, kereskedelmi és műhelyi könyvvezetést és ábrázoló mértant. Ezen tanfolyamok rendesen csak a téli hónapokra terjednek ki s nem állandók, miért is számuk nagyon változó; vannak továbbá ipari szakiskolák, melyek kivétel nélkül a kereskedelmi minisztérium alatt állanak, a különböző iparágakra kiterjedőleg, elméleti s gyakorlati oktatással, melyek különösen 1892 óta szervezettek szélesebb alapon és nagyobb szabásuan, teljesen korszerüen berendezve. Ezek az I. legfontosabb részei és pedig következők: 1. a fémiparra: állami vasipari szakiskola Gölnicbányán, államilag segélyezet mekanikai szakiskola Budapesten, állami késipari mintatelep Stoószon; 2. a faiparra: állami faipari szakiskola Homonnán, államilag segélyezett faipari tanműhely Nagyszebenben; 3. a fa- és fémiparra: állami fa- és fémipari szakiskola Marosvásárhelyen, állami fa- és fémipari szakiskola Szegeden, államilag segélyezett fa- és fémipari szakiskola Kolozsvárt és Aradon; 4. a szövő- és kötő-szövőiparra: állami szövőipari iskola Késmárkon, állami szövőipari tanműhely Békés-Csabán, államilag segélyzett szövőipari tanműhely Pozsonyban és Nagy-Disznódon, államilag segélyezett szőnyegipari tanműhely Nagy-Becskereken, államilag segélyezett szövőipari tanműhely Csikszeredán, államilag segélyezett kötőipari tanműhely Selmecbányán, államilag segélyezett kötő-szövőipari tanműhely Kassán; 5. az anyagiparra: állami agyagipari szakiskola Barany-Mágocson és Ungvárt; 6. a kőiparra: állami kőfaragó- és kőcsiszoló-ipari szakiskola Zalatnán; 7. a kő- és agyagiparra: állami kő- és agyagipari szakiskola Székely-Udvarhelyen; 8. a gyermekjátékiparra: állami gyermekjátékkészítő tanműhely Hegybánya-Szélaknán, áll. segélyezett gyermekjátékkészítő tanműhely Fenyves-Chvojnicán és Gyergyó-Szentmiklóson; 9. a kosárfonó iparra: állami kosárfonó tanműhely Belluson és Békésen; 10. a csipkeverő iparra: állami csipkeverő tanműhely Körmöcbányán; 11. a nőiparra: állami nőipariskola Budapesten, államilag segélyezett nőipariskolák Kolozsvárt, Sepsi-Szt.-Györgyön, Szegeden és Győrött; 12. az óriásiparra: állami óriásipariskola Budapesten; 13. a ruházati iparra: államilag segélyezett cipészipari szakiskola Nagyszebenben, államilag segélyezett szabóipariskola Budapesten, állami kesztyüvarró-telep Budapesten; 14. egyes szaktanfolyamok: gőzkazánfütők és gőzgépkezelők tanfolyama Budapesten és Kolozsvárt, az agyagiparra Csáván, a kosárfonóiparra Tiszafüreden, a kőfaragásra Hosszufaluban.

Az iparoktatási intézetek fokozatai hazánkban következők: ipari tanműhelyek, melyek csak gyakorlati célt követnek és csupán munkás-képzésre hivatvák; növendékeiket három évi tanidőre veszik fel; ipari szakiskolák, melyek 3-4 évi tanidővel birnak, elméleti és gyakorlati képzést nyujtanak s növendékeiket a középiskola II. osztályából veszik. Ezek részére az országos iparoktatási tanács közreműködésével 1894. egységes szervezetek és tantervek állapíttattak meg, utóbbiaknál természetesen külön iparáganként. Mint közös tantárgyak adatnak elő valamennyi szakiskolán: magyar irálytan, számtan, mértan és rajz, szabadkézi rajz, mintázás, természettan, vegytan, könyvviteltan és ábrázoló mértan; szaktárgyak gyanánt pedig az illető szakoknak megfelelően: szerkezettan, technologia, szakrajz és leiró géptan. Vannak továbbá középipariskolák: Budapesten (az építő-, vegyészeti-, fa- és fémiparra és gépészetre [l. Gépészeti szakiskola]); Kassán (a gépiparra, külön ipari tanfolyamokkal) és Brassóban (a faiparra). Ezek közvetlenül mestereket, gyár- és művezetőket képeznek három évi tanidővel, növendékeiket a középiskolák negyedik osztályából véve, kik ezen iskolák elvégzése után egyéves önkéntesi katonai jogosítvánnyal is birnak. Ezek a legmagasabb foku iparoktatási intézetek Magyarországon, melyek a külföld hasonirányu iskoláival minden tekintetben kiállják a versenyt, kivéve a brassói intézetet, mely alig áll egy rendes faipari szakiskola szinvonalánál magasabban. Végül fontos szerepe van az I. terén a budapesti technologiai iparmuzeumnak (l. Iparmuzeum). Az I. külön ágát képezi a budapesti iparművészeti iskola, mely teljesen azonos szervezetü a külföld hasonló iskoláival s öt szakosztályában felöleli a művészeti ipar különböző ágait. Ezen intézet igen magas fokon áll. A hazai iparoktatási intézeteken ez idő szerint a háromezret meghaladja azok száma, kik itt nyerik rendes, szakszerü kiképeztetésüket, nem számítva ide természetesen a tanonc-iskolák növendékeit, kiknek száma az 1893-94. tanévben 67 534 volt. Az I. gyakorlati ága a műhelyoktatás, különösen Badenben és Svájcban van elterjedve.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is