Ipolybél

Ipolybél (szlovákul Bielovce) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése: Lévától 34 km-re délkeletre, Ipolyságtól 20 km-re délnyugatra az Ipoly jobb partján fekszik

Története: Területe már az őskortól fogva lakott. Ezt bizonyítják a zselizi kultúra itt megtalált leletei. A település 1274-ben Byl alakban szerepel először oklevélben, de más források szerint már 1138-ban is említik. Lakóinak egy része a 16. században református vallású lett. A 17. században a Rudnay, majd a 18. században a Lipthay, Madocsányi, később pedig többek közt a Szentiványi, Majthényi, Rakovszky és Bossányi családok birtoka. A módos községben több vizimalom és szeszgyár is működött. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1910-ben 509, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Ma 274 lakosa van, melyből 251 magyar.

Látnivalók: Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1714-ben épült, mai formáját 1884-ben nyerte el. Református temploma 1781-ben épült, de a 19. század végén leégett, 1913-ban építették újjá. A Bossányi-kúria a 19. század végén épült neoklasszicista stílusban, 1950-ben emeletet építettek rá. Az ún. "sárga kastélyt" a 20. század elején építette Csécsi Nagy Miklós neogótikus stílusban, ma művelődési ház van benne. A faluban sok jellegzetes régi parasztház látható. A temetőben levő Simonyi-temetőkápolnában nyugszik Simonyi Sándor 48-as honvéd főhadnagy.