Irányi

1. Dániel (Halbschuh), politikus és publicista, szül. Toporcon (Szepes) 1822 febr. 24., megh. Nyiregyházán 1892 nov. 2. Tanulmányait Eperjesen az ev. kollégiumban végezte. Hazafias fejlődésére leginkább a Magyar Társaság volt nagy hatással. 1842 óta Pesten ügyvédkedett és szorgalmas publicisztikai működést fejtett ki, mely Kossuth figyelmét rája terelte. 1848. a pesti Lipótváros beválasztotta az országházba, majd Ujházy Lászlónak, Sáros vármegye főispánjának kivánságára báró Luzsinszky mellé őt nevezték ki felvidéki kormánybiztosnak és mint ilyen erélyesen lépett fel a sárosvármegyei aulikus szabadcsapatok (blyaskárok) ellen. Egyuttal erélyesen sürgette a nemzetőrség szervezését, minek eredménye az volt, hogy sikerült a Galiciából benyomuló ellenséget népfelkelés utján fletartóztatni. Ugyancsak kormánybiztosi minőségben kisérte később a Schlick ellen működő hadtesteket. 1849 jan. 13-tól ápr. 20-ig tevékeny részese volt a debreceni országgyülésnek és ápr. 25-től Pest város kormánybiztosaként működött, mint ilyen vésztörvényszéket állított és fontos állásában megmaradt egészen Világosig. A világosi katasztrófa után külföldre bujdosott és tevékeny tagja lett az emigrációnak, miben nyelvismeretei és publicisztikai tehetségei nagyban segítségére voltak. Mig idehaza «in contumaciam» halálra itélték, kicsibe mult, hogy helyette bátyját, I. Istvánt ki nem végezték és nevét az akasztófára szegezték. I. minden tevékenységét arra fordította, hogy a művelt külföldet hazai állapotainkról helyesen informálja. E működése teréül az olasz és francia lapokat választotta, irt a párisi Siecle-be és Presse-be, az olaszországi Opinione és Alleanza cimü lapokba. Emlékiratai és feljegyzései alapján egy párisi barátjával, Chassinnel (l. o.) megirta a magyar önvédelmi harc történetét: Histoire politique de la révolution de Hongrie 1847-1849. (Páris 1859-1860). Egy ideig lapszerkesztő is volt és elszórtan kisebb történelmi cikkeket is irogatott (Női jellemvonások a szabadságharc idejéből, Honvédalbum 1868). A magyar alkotmányos élet ujból felébredvén, az 1868. parlamentbe beválasztották, melynek haláláig tagja volt. Parlamenti pályáján döntő és elhatározó befolyással volt a pártalakulásra, amennyiben ő volt egyike azon 9 képviselőnek, akik a kiegyezést el nem fogadó u. n. szélsőbaloldali vagy függetlenségi pártot megalkották, melynek I. akkor is, mikor erősen felszaporodva a függetlenségi és 48-as nevet vette fel, elnöke volt és maradt. A szorosan vett politikán kivül sokat fáradozott I. nemzetünk társadalmi összeforrasztásán és közerkölcseink megszilárdításán. Évek hosszu során által ő volt az, ki a polgári házasság és vallásszabadságnak törvénybe iktatását sürgette. Alapítója s elnöke volt az Erkölcsnemesítő egyesületnek. Tetemeit Budapestre hozták, hol 1892 nov. 5-én országos részvét mellett temették el (a temetés a képviselőház költségén történt, mely I. érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta és pártkülönbség nélkül testületileg jelenvén meg, koszorut tett az elhunyt koporsójára). Budapest városa azt a belvárosi utcát, melyben az elhunytnak egyszerü lakása volt, a régi Lakatos-utcát I.-utcának nevezte el. Siremlékét Donáth Gyula szobrász készíti.

2. I. István, iró, I. Dániel bátyja, szül. Aboson (Sáros) 1816 dec. 26., megh. Eperjesen 1884 nov. 20-án. Eperjesen és Késmárkon tanult, 1840-41. az ügyvédi képesítést megszerezvén, 1848-ig ügyvéd és váltójegyző volt Eperjesen. Az 1848-49-iki szabadságharcban mint hadbiró szolgált az első hadtestben és több ütközetben részt vett. Buda ostrománál egyike volt az elsőknek, akik máj 21. a várfalat megmászták s a nemzeti lobogót kitüzték, amiért is még aznap ott a helyszinén vitézségi érmet kapott (a Szokoly Viktor által szerkesztett Honvédalbum Buda ostroma cimü cikkében mint Hernády szerepel). A szabadságharc leveretése után több izben fogságra vetették. Hogy öccse könnyebben menekülhessen, Dánielnek vallotta magát, mint ilyent halálra is itélték és csak gróf Szirmay Tamás közbelépése folytán maradt el a végrehajtás. Hosszabb fogság után büntetésből besorozták, majd (ezt a büntetést elengedvén) az ügyvédség gyakorlatától eltiltották. 1860. Sáros vmegye főszolgabirája, 1867. tanár az eperjesi jogakadémián. A biróságok szervezésekor (1872) királyi törvényszéki biróvá nevezték ki. Már kora ifjuságában intim barátságba lépvén Kerényi Frigyessel és utóbb Tompa Mihállyal, ezek révén Petőfivel is megismerkedett és tanuja volt az 1845. évben Eperjesen lefolyt költői versenynek. V. ö. Lévay-Latkóczy, Tompa, Kerényi és Irányi István levelezése (Sárosmegyei Közlöny 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon