Irányi nyelvek

Igy nevezik azokat az élő és holt, egymással közel rokonságban álló nyelveket, melyek az indogermán vagy indokelta nyelvcsaládhoz tartozva, legközelebbi rokonai az ó-ind nyelvnek. Még a történelem előtti időben elváltak az árják indoiráni törzsétől, de ez az elszakadás a nyelvek tanuságai szerint sokkal később történt, mint a germán, szláv, görög, latin és egyéb testvérnyelveknél. Idetartozóknak tekintetnek: 1. Zend- vagy ó-baktriainak elkeresztelt nyelv, a parszok szent könyvének, az Avesztának nyelve, mely két dialektusban maradt fönn. A régibb dialektust a Gáthák nyelvének szokás elnevezni, mert a régies formákkal bővelkedő vallásos énekek ezen a nyelven vannak irva. Valamivel ujabb a közönséges zend, mely, mint az előbbi, nyelvtani szerkezetében sokban megegyezik a szanszkrittal, különösen a védák sajátos nyelvével, de azért nem mondható ind dialektusnak, mert hangtana és szókincse önálló, bár rokon nyelvre mutat. 2. Az ó-persa, a Kr. e. IV. sz.-ig visszamenő ékiratok nyelve, mely csak olyan, ha nem régibb, mint a zend. A két nyelv közötti különbség abból is magyarázható, hogy az ó-persa a nyugati, a zend a keleti Irán nyelvjárása. 3. A pehlevi v. középpersa, sémi elemekkel tulterhelt irodalmi nyelv, a szaszanidák udvari idiomája, kik a Kr. u. III. sz.-tól az arab hódításig (VII. sz.) uralkodtak. Egyidejü a pehlevivel, vagy kevéssel fiatalabb a pazend v. parszi, egy, az uj-persával közel rokon s kevés sémi szót tartalmazó irott nyelv. Végül az uj-persa legrégibb alakja, a nagy persa epikus: Firduszi (l. o.) nyelve (Kr. u. 1020.), melyben még alig van arab szó. Firduszi után nagy átalakuláson ment át az uj-persa, több-több arab elemet véve föl magába. Az uj-persával szoros rokonsági viszonyban állnak a kurd szójárások és a beludsi nyelv Beludsisztánban. Ehhez a nyelvcsaládhoz számítják a Kaukázusban élő osszétek nyelvét és az örményt, mely igen sokban eltér a többi iráni nyelvektől. Az örménynél közelebb rokon az afghán v. pustu, mely szókincsére nézve összekötő kapcsot képez az iráni és indiai nyelvek között. V. ö. Spiegel, Vergleichende Grammatik der alteranischen Sprachen (Berlin 1882) és De Harlez, Manuel de la langue de l"Avesta (II. kiad., Páris 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon