a törvénykezésnek az a rendszere, mely szerint a felek
közötti vitapontok fölött itélő biróság az előadás és a bizonyítási eszközök
eredményének irásbeli állandósítása által nyeri a döntés alapját, ellentétben a
szóbeliséggel (l. o.), mely szerint ezt az alapot a biróság és másrészt a
felek, a tanuk és szakértők közötti közvetlen érintkezés képezi. Az I. és a
szóbeliség közötti ellentét dacára az irásbeli feljegyzés a szóbeli eljárásban
is nagy szerepet játszik, csakhogy ez a feljegyzés nem az említett alap
előállítása végett, hanem más célra, p. a tárgyalás előkészítése, a biró és a
tanuk ellenőrzése, vagy a per eredményének későbbi perben leendő felhasználása
végett történik. Az I. és a szóbeliség ellentéte bizonyos összefüggésben áll az
alaki és az anyagi bizonyítási jog közötti ellentéttel. Az irásbeli eljárásban
ugyanis igen sok mellékkörülmény elenyészik, amely a biróság meggyőződésének
képzésére befolyással lehet, p. a fellépő személyek jelleme, viselete,
értelmisége, vagy a jegyzőkönyv mind e körülményekről legalább csak tökéletlen
képet nyujthat. Ezenfelül a leirandó szavakat egész máskép kell mérlegelni,
mint az élőszót, amelynek helyes felfogásáról az, aki beszél, könnyen és
közvetlenül meggyőződhetik, aminél fogva a felek irásbeli előadása
szükségszerüleg bizonyos formalizmussal jár, amelyet, mivel az ellenfélnél és a
birónál való tudakozódás meg van nehezítve, könnyen fel lehet használni kitérő
s az igazságot elpalástoló nyilatkozatokra. Mindez ellenkezik az egyes esetnek
megfelelő szabad birói mérlegeléssel, és azért ha a bizonyítékok szabad
méltatását a törvény elméletileg meg is engedi, ez a gyakorlatban többnyire
mégis holt betü marad, ha az egyes eseteket a periratok és jegyzőkönyvek
közvetítésével kell megitélni. Habár az I.-nek is vannak némi előnyei (igy
nevezetesen az, hogy nem kell tartania attól, hogy a peranyag összehalmozása
által a peranyag összezavartatik, amennyiben ha az iratok többféle dolgot is
tárgyaznak, az olvasónak módjában áll, bármikor tetszése szerint az egyes
dolgokat kiválasztani), éppen azért, mert össze alig egyeztethető az anyagi
bizonyítási joggal, azzal, hogy az egyes eset tényállásáról birói meggyőződés
képeztessék: az I. a perjogban mindinkább tért engedni kénytelen a szóbeliségnek.
Magyarországban az I. mindeddig a rendes polgári perekben áll még fenn az 1868.
LIV. és az 1881. LIX. t.-cikkek alapján (pertári eljárás, jegyzőkönyvi
eljárás), valamint a váltóperekben az 1881. évi 2851. sz. igazságügyminiszteri
rendeletnél fogva. Legujabb törvényhozási előkészületek arra engednek
következtetést, hogy az I.-et ezen a téren is a szóbeliség fogja felváltani. A
perenkivüli eljárásban, különösen örökösödési, telekkönyvi, végrehajtási
ügyekben, ahol kevésbé van szó vitás ténykörülmények bizonyításáról, és ahol a
fősúly a jogviszonyok, jogügyletek és jogszerző tények megállapításán fekszik:
az I. rendszere mellőzhetlen és itt annak megingatását meg sem kisérlik.
Forrás: Pallas Nagylexikon