Irenaeus

(Irenaios), szent, görög egyházatya, szül. Kis-Ázsiában 135-140 körül. Fiatal éveit Polikarp szmirnai püspök oldalán töltötte, akitől hittudományi kiképeztetését nyerte. A Mark Aurel által támasztott véres üldözés alatt Lyonban volt Pothinus püspök környezetében, kinek vértanui halála után (178) Lyon és Vienne egyházi kormányzatát átvette. Mint püspök odahatott, hogy a gnosztikusok tévelyei az egyházból kiszoríttassanak, továbbá, hogy az I. Viktor pápa és az ázsiai egyházak között kiélesedett husvéti vitakérdés megoldassék. A Septimius Severus alatt kitört üldözésnek, többekkel együtt, ő is áldozatul esett Lyonban 202., a római martirologium szerint junius 28-án. Számos iratai közül, melyek cimeit és töredékeit Eusebiusnál és szt. Jeromosnál birjuk, csak főmunkája: Adversus haereses lib. V. maradt fenn régi latin fordításban, melyet már Tertullian használt. Legjobb kiadása: Renat, Massuet (Páris 1721, Velence 1734); Migne, Patr. graec. T. VII. V. ö. Ziegler, Irenaeus, der Bischof von Lyon (Berlin 1871); Gouilloud, Saint Irénée et son temps (Lyon 1876); Montet, La légende d"I. (1880); Kunze, Die Gotteslehre d. I. (Lipcse 1891); Klebba E., Die Anthropologie des h. I. (Münster 1895). - Egy másik I. szir püspök volt s mint vértanu halt meg Diokletianus alatt. Emléknapja márc. 25.

Forrás: Pallas Nagylexikon