Irgalmas nénék

(filles de la charité vagy de la miséricorde), a keresztény szeretet leányai, vagy mint őket a nép ruházatukról nevezi, szürke nénikék. E kongregációnak paulai Szt. Vince vetette meg alapját, ki chatilloni plébános korában, 1617. Keresztény szeretet-társulat cim alatt egyesületet alapított, melynek nőtagjai a betegeket felváltva látogatták és ápolták. Mikor e társulatok nagyon elszaporodtak, valamennyinek vezetését lelki leányára, Le Gras, született Marillac Ludovika asszonyra bizta. Szabályzatukat pedig IX. Kelemen pápa erősítette meg 1668. Az I., kik csak egyszerü, egy-egy évre kötelező fogadalmat tesznek, kezdetben csak házi betegek ápolásával foglalkoztak, nemsokára azonban az alapító reájok bizta az általa alapított lelencházat, a szegény aggok ápolóintézetét, a gályarabok kórházát, a szegényebb sorsu leánykák oktatását és nevelését, sőt a harctérre is elküldte őket ápolni a sebesült katonákat. Idővel egész Európában, sőt Amerikában és Afrikában is elterjedtek. Magyarországon Hám, szatmári püspök telepítette meg az irgalmas nénéket 1846. székhelyén, Szatmárt. A következő években, de különösen az utóbbi évtized alatt olyannyira elterjedtek, hogy alig van nevezetesebb helye az országban, melyben kórházi, menedékházi vagy iskolai szolgálatokat nem végeznének. Két anyaházban neveltetnek, a szatmáriban és a graziban, mely utóbbi nagyobb tért hódított az országban.

Forrás: Pallas Nagylexikon