Iriarte

1. János (Yriarte), spanyol filologus, szül. Orotavában (Tenerifa) 1702. dec. 15., megh. Madridban 1771 aug. 23. Párisban és Rouenban a klasszikus nyelvekkel foglalkozott, Madridban jogot tanult s 1732. a kir. könyvtár könyvtárnoka lett; 1742. tolmáccsá nevezték ki a külügyminisztériumba; 1743. a kir. akadémia tagjává választották. Irt latin és spanyol epigrammákat és egyéb nemü költeményeket, melyek Obras sueltas cim alatt jelentek meg (Madrid, 1774, 4 köt.). Nevezetes I.-nak a kir. könyvtár görög kéziratairól készített katalogusa (1 köt., u. o. 1769), és latin nyelvtana (u. o. 1771) Spanyol epigrammái ujabban a Biblioteca de autores espa?oles 67. kötetében (u. o. 1878), Levelei pedig ugyane gyüjtemény 62. kötetében jelentek meg.

2. I. Tamás, spanyol költő, I. János unokaöccse, szül. Santa Cruzban (Tenerifa) 1750 szept. 18., megh. Madridban 1791 szept. 17. Szülővárosában és Madridban végezte tanulmányait és foglalkozott zenével is. Nagybátyja halála után ő került ennek a külügyminisztériumban elfoglalt tolmácsi helyére s 1776. a legfelsőbb haditanács levéltárosa lett. Tizennyolc éves korában irta Tirso Imareta anagramm alatt hacer que hacemos (Madrid 1770) c. vigjátékát, s aztán Voltaire és Destouches drámáiból fordított le néhányat a madridi kir. szinház számára. Irt azonkivül még El filósofo casado, El se?orito mimado (1778), La se?orita mal criada (1778) c. vigjátékokat. Nagyobb népszerüségét azonban I. eredeti meséinek: Fabulas literarias-ainak (1782) kösznheti. E mesék számos európai nyelvre is le vannak fordítva. Néhány magyarul is megvan. I. művei (Madrid 1805) 8 köt. jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon