Irinyi János

A gyujtó föltalálója, született Nagy-Létán (Bihar) 1819. Nagyváradon s Debrecenben végzett tanulmányai után Berlin és Bécs egyetemein tanulta a kémiát. Kedves tanárának, Meisznernek 1836. egy meghiusult kisérlete (a kénvirággal dörzsölt ólomoxyd meggyujtása) vezethette arra a gondolatra, hogy kén helyett gyujtásra foszfort használjon; s még aznap elkészítette az első foszforos gyujtókat. Találmányát 60 frton vette meg Rómer István, 1840. azonban Pesten a Tajnay-házban maga is gyujtógyárat alapított, körülbelől akkor, mikor Darmstadtban Moldenhauer is megalapította a maga gyárát. I. gyára 1848-ig működött. Első munkája (Über die Theorie d. Chemie im Allgemeinen u. die der Schwefelsäure insbesondere) Berlinben, 1838. jelent meg. Nagyváradon 1847. 200 lapon adta ki A vegytan elemei-nek első füzetét, mely azonban csonkán maradt. 1849. Kossuth a nagyváradi lőporgyárnál s ágyuöntésnél alkalmazta; neki s Lukács Dénesnek köszönhette Nagyvárad a magyar Birmingham nevet. A szabadságharc után csak egy ideig volt számvevője a debreceni István-gőzmalomnak; különben otthon kisérletezett bácsiszérüi pusztáján. 1868-72 «árvaszolgabiró» volt Biharban. Azóta mint a debreceni István-malom igazgatója működik, az irodalommal azonban régen szakított. V. ö. Márki, Egy elveszett föltaláló (Pesti Napló 1884., 343.) és Debreceni Ellenőr (1884., 246. sz.)

Forrás: Pallas Nagylexikon