Irvingiánusok

v. irvingiták, közös, de helytelenül alkalmazott neve azon keresztény testületnek, mely minden szektarianizmusra valló elnevezés ellen tiltakozik s a katolikus apostoli egyház nevet fogadta el magáénak. Az I. nevet Irving Eduárd (l. o.) lelkésztől kapta s azt vallja, hogy az apostoli korszak csodái és minisztériumai nem esetlegesek voltak, de lényegileg hozzá tartoznak az Isten által istenileg alkotott egyházhoz, melynek fő feladata abban áll, hogy előkészítse a népet Krisztus második eljövetelére. Az urvacsora szakramentumát illetőleg Krisztus testének objektiv jelenlétét vallják, de visszautasítják ugy a transzszubstanciációt, mint a konszubstanciációt. Istentiszteletökben, melynek ragyogó fényével talán minden más keresztény egyházat felülmulnak, kiváló súlyt helyeznek a nagy és minden izében kidolgozott jelképiségre. Lelkészi rendjök négy osztályból áll, mint ahogy az, szerintök, az apostoli időkben állott, nevezetesen: 1. az apostolok, 2. a próféták, 3. az evangelisták s 4. a lelkipásztorok rendjéből. Ezenkivül minden teljes gyülekezet lelkészei egy angyalt alkotnak négyes lelkészi renddel (egyházvének, próféták, evangelisták és lelki pásztorok) s a gyülekezet anyagi ügyeit intéző dékánokból álló lelkészettel. A lelkészek fentartására a hivek jövedelmük tizedét adják. Az egész felekezet ügyeit a különböző rendbeli lelkészekből alkotott zsinat intézi. Az irvingiták Angolországban, Skóciában és Ir-, Porosz-, Francia-, Oroszországba, Svájcban, Belgiumban, Svédországban és Dániában, Kanadában, az Észak-amerikai Egyesült-Államokban, Indiában, Ausztráliában alakított egyházközségeket. Létszámuk, nagy visszavonultságuknál fogva, csak közelről sem határozható meg, de bizonyos, hogy sokkal inkább fogy, semhogy növekednék. Az irvingianizmus történetét legrészletesebben Miller Edward irta meg: The History and Doctrine of Irvingism (2 köt., London 1878) c. alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon