Isaios

(Isaeus), a 10 attikai szónok sorában az ötödik, élt Kr. e. 400-340 között, Eubea szigetén Kalkiszban szül. A IV. sz. közpén került Athénbe, valószinüleg mint metoikus (letelepült), s ott törvényszéki beszédek készítésével foglalkozott, amelyeket mások számára irt, s szónoklati leckéket adott; hogy azonban Domesthenes is tanítványa volt volna, kétséges. 64 beszéde közül a töredékeken kivül 11 maradt fenn (a 11-ik csak felerészben), amelyek örökösödési ügyekre vonatkoznak s azért az attikai magánjogra nagy fontosságuak. I. a Lysias iskolájához (egyszerü stilus) tartozik ugyan, de a beszéd művészetében, technikájában mesterét felülmulja. (Beszédeit kiadta Schömann, Greifswald 1831; Scheibe, Lipcse 1860 és Bürmann, Berlin 1883.) V. ö. Blass, Die attische Beredsamkeit (Lipcse 1892, 2 köt., 2. kiad.); Moy, Étude sur les plaidoyers d"Isée (Páris 1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon