Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Isis... ----

Magyar Magyar Német Német
Isis... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Isis

1. egyiptomi istenasszony, eredetileg nem egyéb, mint a termékeny Nilus-völgynek megszemélyítése, melyet Osiris (l. o.), a Nilus istene megtermékenyít. Osiris I.-nek testvérbátyja és férje egyuttal. A hold lévén a régieknél az egyik életadó hatalom, mely összefügg a nemzéssel és fogamzással és az év járásával, mint a hold szemlyesítőjétől, I.-től jön minden élet és áldás. Igy kerül rokonságba Demeterrel (Magna Mater), Persephonéval és Hekatéval (mint ilyen itélkezik a lelkek felett az alvilágban, melynek kulcsai nála vannak). Az alvilágból ő küld jós álmokat és látományokat, segít a szülés nehéz percében, de sujt is bajokkal és nyavalyákkal (innen a nők babonás félelme tőle és tisztelete iránta). Az alexandriai korszak ide csatolta még a tenger felett való hatalmat is, egyuttal I.-nek tulajdonítván a vitorlák feltalálását. Demeterhez hasonlóan ő is törvényhozó, védője a házasság szent frigyének, alapvetője magának a vallásnak, melyben önmagának titokzatos ünnepélyeket (miszteriumokat) rendelt. Igy lett az egyiptomi istenasszonyból egy vallási elv, sőt bölcseleti fogalom: a mindent átható világanyag fogalma. Egyiptomban csakis ő és Osiris voltak azok az istenek, akiket országszerte tiszteltek, sőt I. tisztelete már Herodot korában tulterjedt Egyiptom határain. Egyiptomban, hol különösen denderahi (l. o.) temploma volt hires, már a római hódoltság korában meghódoltak neki a császárok, mint ezt a denderahi szentély feliratai bizonyítják. Rómában kivált miszteriumai találtak szives fogadtatásra. Pannoniában szintén tisztelték az «ezer nevü» I.-t (amint egy pettaui felirat nevezi). I. képzőművészeti ábrázolása változásokon ment keresztül. A denderahi templomon feje mint oszlopfődisz (l. Építészet II. képmelléklet 11. sz.), történetének főbb jelenetei mint sziklába vésett relief fordulnak elő. Fején tehénszarvak vannak (a bőség és holdujság jele).

A hellenizmusba való hatolása csaknem azonosítja alakját a Heraéval, komoly arcu, fátyolos nőalak, melynek tartozékai a kigyó, a bőségszarv, a kalászok, a lótusz és a teli hold (diszkosz), de különösen a kereplőre emlékeztető sajátságos eszköz, melyet szobrain kezében tart (sistrum). Jellemző ezenkivül szobrain a kettős ruházat (alsó bő, redős öltöny és felső rojtos, a két kebel közt csomóba kötött palást), homloka felett a lótoszvirág, néha a félhold is; balkezében a vizes kancsó (l. mindezeket a római felfogás szerint készült vatikáni I.-en, melyet ábránk feltüntet). Érdekes, bár nem korhű, hanem stilizált műemlék a tabula Isiaca (máskép tabula Bembina), mely 20 cm. szélességü és 1,20 m. hosszuságu érctábla Hadrian korából, melyen I. egész mondaköre és rokonai (p. az Apis mondája) 8 mm.-nyi alakokban vannak ábrázolva. A táblát a hires humanista Bembo Péter (l. o.) kapta III. Páltól, először 1559. adták ki (Velencében Enea Vico di Parma), másodszor 1600. (u. o. Giacomo Franco); jelenleg Torinóban van az egyiptologiai muzeumban.

2. I., Tacitus szerint (Germania 9. fej.) germán istennő, akinek a suevek egy része hozott áldozatokat; jelképe sajka (liburna). Bizonyára egy más nevü germán istennő (Freyja ? l. o.) akinek sajátságai a római irót az egyiptomi eredetü Isisre emlékeztették.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is