Isla

József Ferenc, spanyol szatirikus iró, szül. Vidanesben (Leon) 1703 márc. 24., megh. Bolognában 1781 nov. 2. Már gyermekkorában feltünést keltett éleselméjüségével; később a jezsuiták rendjébe lépett, Segoviában, Santiagóban, Pamplonában filozofiát és teologiát tanított s kitünt mint egyházi szónok. A jezsuitáknak Spanyolországból való kiüzése után Olaszországba ment, ahol meg is halt. I. Cadahalso (l. o.) mellett a XVIII. századi spanyol irodalomban az egyedüli prózában iró szatirikus. Legbecsesebb szatirikus műve: Historia del famoso predicador Fray Gerundio de Campazas (Madrid 1758, ujabb kiadásai közül legjobb a Lidforssé, 2 köt., Lipcse 1885), a korabeli rossz egyházi szónokok ellen ugyanolyan hatásu volt, mint Cervantes Don Quijote-ja a lovagregények ellen. E korrekt és világos stilusu, noha itt-ott nehézkes és kissé egyhangu szatirát, melyet I. Don Francisco Lobon de Salazar névvel adott ki, az inquizició elkoboztatta. Második része csak 1770. jelent meg. A későbbi kiadásokban a mű egy harmadik résszel van megtoldva, melynek cime: Coleccion de varias piezas relativas á la obra de Fray Gerundio. Említést érdemelnek I.-nak korábbi szatirikus művei is: La juventud triunfante (1727); Dia grande de Navarra (Madrid 1746). Irt egy Compendio de la historia de Espa?a c. munkát is (u. o. 1769) s lefordította Lesage Gil Blas-át (csak halála után jelent meg, 7 rész, 4 kötet, u. o. 1797 és más izben), mely fordításában I. azt a később annyi vitára alkalmat adó véleményt állított fel, hogy Lesage egész regényét egy spanyol iró után irta. (V. ö. Franceson, Essai sur la question de l"originalité de Gil Blas, Lipcse 1857). Ugyancsak halála után adták ki Cartas familiares-eit (6 köt., Madrid 1790) és a Rebusco de sus obras literarias-t (2 köt., u. o. 1797). I. válogatott művei megvannak Rivadeneyra Biblioteca de autores espa?oles c. gyüjteményének XV. kötetében (Morleóntól, aki u. o. I. életrajzát is megirta, Madrid 1850). V. ö. Goudeau, Les pr?cheurs burlesques en Espagne (Páris 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon