Isolda

András nápolyi herceg magyar dajkája és nevelője, ki neveltjével Nápolyba is elment Johanna mellé. Szomoru tanuja volt azoknak, mik 1345 szept. 19-iki éjjel Aversában történtek. A hű dajka a szerzetesek templomába vitette drága halottját, s ott virrasztott vele reggelig. Óvatosságból, hogy más ne értse, csak András hű katonáinak beszélte el magyarul a történteket. Hűségét 30 arany-uncia évi dijjal akarták meghálálni. V. ö. Pór, N. Lajos kir. 106 skk. 126.; Buday F., Polg. Lex. II. 196.

Forrás: Pallas Nagylexikon