Ispán

a comes és szláv zsupán magyar neve; oklevelekben 1269. fordul elő először. Nemcsak a vármegyék élén állókat, hanem egyéb tisztviselőket is neveztek I.-oknak; p. külön ispánjuk volt az árpási besenyőknek, az erdőknek, sőt utóbb akasztó-I.-ról is van szó. Középkorbeli kódexek espán, hyspan, hispány, ispán, span alakban s quaestor, praefectus, praetor, quaestitor, vicarius domini, subdominus, az oklevelek s törvények pedig comes jelentésben használták; sőt összetéve is, mint nádorispán. Szt. István korában csak a megyék élén körülbelül 45 ispán állt, III. Béla korában már 72. Ők voltak a király akaratának végrehajtói és csatába ők vezettk a fegyveres erőt. Tized és pénzügy tekintetben már kezdetben bizonyos hatóságot gyakoroltak a nemesek területein is, ugy, hogy a nemzetségi és királyi birtokok közt mintegy ők képezték a személyes egységet. De nem minden ispánnak volt ilyen terjedelmes végrehajtó hatalma és legalább egész rendszeresen nem is Szt. István szabta meg, melyik I. mely nemes területen legyen illetékes. Ez illetékességet csak a vármegye intézményének fejlődése után lehetett szabatosabban megjelölni, mikor ebben a tekintetben egyes I.-ok egymással összeütközésbe jöttek. Bővebben l. Comes, IV. k. 574-5. L. még Alispán, Főispán.

Forrás: Pallas Nagylexikon