Istenkáromlás
(lat. blasphemia, crimen blasphemiae), az Isten és a
keresztény vallási tisztelet tárgyainak sértő szándékkal történt
lealacsonyítása. A régibb és az ujabb felfogás között két lényeges különbséget
állapíthatunk meg. A régi felfogás a büntett tárgyául magát az Istent
tekintette s az aránytalanul súlyos büntetések a megsértett istenség
kiengesztelését célozták. Az ujabb felfogás szerint emberi cselekmény az Istent
nem sértheti, Isten emberek védelmére nem szorul, a jogvédelem tárgya nem az
Isten, hanem az állampolgároknak vallásos érzülete, mely a vallásos tisztelet
tárgyainak megsértésén méltán megbotránkozhatik. Mig továbbá a régi felfogás
csak a keresztény vallásra volt tekintettel, ma a jogegyenlőség követelményekép
az elismert hitfelekezetek tagjainak vallásos érzülete egyaránt jogvédelemben
részesül. Az I. büncime helyébe a vallás elleni büncselekmények (l. o.) léptek.
Hazai régibb törvényeink szerint az I. tárgyát főleg az Isten, a boldogságos
Szüz Mária és az Isten szentjei képezték. Törvényes büntetés első és másodízben
testi fenyíték, harmadízben halál pallossal v. kövezéssel, a körülményekhez
képest súlyosbításokkal (nyelv, kéz levágása, izzó fogókkal való szaggatás, a
bünös testéből szijvágás); ujabb időkben - a btkv életbeléptéig - a biró
belátása szerint kiszabandó szabadságvesztés-büntetés. Az egyszerü, a nép
között annyira szokásos káromkodás az I. fogalma alá nem esett s enyhe
büntetésben részesült.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|