Isturiz

Ferenc, don, spanyol államférfiu, szül. Cadizban 1790., megh. 1871 ápr. 16. Neve akkor lett ismeretessé, midőn Cadizban az 1820-iki katonai felkelés szervezésében részt vett. Tagja lett azután a cortesnek, mely 1823. elnökévé választotta. A forradalom leveretése után VII. Ferdinánd halálra itélte, de I. jókor Angliába menekült, a honnan csak 1834., a közbocsánat kihirdetése után tért vissza. Ezen idő óta a törvényhozó testületben játszott szerepet és nem egy felkelést támasztott a reakcionárius kabinetek megbuktatására. Elvégre 1836 májusban maga lett miniszterelnök, mely állást azonban nemsokára megint elvesztette, a midőn a reakció ujabb diadala elől Angliába futott. 1838. visszatért és a cortes elnöke lett, 1846 febr. pedig, Narvaez bukása után, maga alakított kabinetet, mely rövid fennállása után, igaz, Narvaez által lemondásra kényszeríttetett, de május havában másodszor került az állam élére. Dec. I. ujra lemondott állásáról. 1850. mint követ ment Londonba, 1856. pedig Szt. Pétervárra. 1862. az államtanácsnak lett elnöke, 1863-64-ig Párisban élt, mint spanyol követ.

Forrás: Pallas Nagylexikon