Iszalag

v. juhszalag (növ., Clematis L., venike, azaz venyige), a boglárkafélék többnyári füve, felfutó félcserjéje vagy cserjéje; levele átellenes, többnyire hármas v. szárnyalt, a levél nyele kacskaringódzó; virága magános vagy bogas; kelyhe szines, szirma nincs, gyümölcse egymagu, magalaku, a tetején a bibeszál maradandó, pelyhes s az árvalányhajra emlékeztet. Mintegy 100 (hazánkban 5) faja a mérsékelt éghajlat alatt nő, több faja kerti virág. Az I. génuszának fajai termetre nézve nagyon eltérők. Az I. szó csak a felfutókra illik; a kékvirágu Clematis integrifoliát L., vagyis gyalog I. réti füvet vércsefűnek vagy vércsevirágnak nevezik. A fehérvirágu C. recta L. kórót lótormának vagy palackafűnek v. erősfűnek (Feuerkraut) nevezi. Égető csipős, gyakran hólyaghuzó mérges nedve van; füve meg a virága officinális. A C. Flamula L. Európa D-i részének, különösen a mediterrán flórának lianá-ja, a magyar és horvát tengerparton is gyakori. Virága jó illatu. Olyan mérges mint az előbbi, kertben felfutó disznek ültetik. Hazánkban legismeretesebb a C. Vitalba L. (vad venike, fehér venic), kerítésen, főleg szőllőgáton gyakori. A fákra is, mint vadszőllő, magasan felfut s némelykor tetemes vastag. Valamennyi része, kivált a levele, égető csipős, a bőrön könnyen hólyagot vagy sebet okoz. Hársa kötözőnek jó. A C. Viticella L., C. Viorna L., C. glauca Willd., C. Virginiana L., C. cylindrica Sims, C. patens Moor et Dne, C. lanuginosa Lindl. és C. florida Thunb. kerti falon v. oszlopon felfutó lombdisz. A C. Viorna észak-amerikai, 3-4 méternyire felfut; biborlila virága 2,6 cm. hosszu. A C. patens kék virága 8 cm. átmérős, Japánból ered. A kertben gyakori C. Viticella virága kék; Európa D-i részén, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában vadon nő. A C. lanugilosa világoskék virágának átmérője 13 cm. A kerti I. egymással hibridálódik, s ezzel a megkülönböztetésök még jobban bonyolódik. V. ö. Hartwig és Heinemann, Die Clematis (Lipcse 1880); Kuntze O., Monographie d. Gattung Clemotis (Berlin 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon