(növ., palka, páka, Cyperus Tourn.), a sásfélék génusza, a
papiruskákát is ide számítva, 480-780 fajjal (hazánkban 9) az egész föld
kerekségén, főleg a meleg tartományokban. Egy- v. többnyári csátéfű,
gyékényszára ritkán levéltelen, levele szálas, virágfüzérje gömb-, csembők-
vagy ernyőforma virágzattá csoportosodik, különben sokvirágu, lapított;
gyümölcse háromélü. A C. esculentus L. (földi mandola, kávégyökér) többnyári fű
Európa D-i, Afrika É-i és D-i részén s Keleten, de termesztik is, mert a
tarackján lisztes, dióízü gumók képződnek, s nyersen, főtten vagy sülten eszik,
sőt aranyszinü, igen jóízü és kellemes szagu olajat is sajtolnak belőle;
pörkölve kávépótlék. A C. longus L. (vad galganta, olasz káka), Közép- és
D.-Európában, hazánkban és Angolországban is nő, többnyári, jóillatu füszeres,
keserü, kissé összehuzó ízü tőkéje officinális. A C. officinalis Nees
D.-európai, É.-afrikai, arábiai, a C. rotundus L. D.-ázsiai és uj-hollandi;
tőkéje a kerek vagy keleti ciprusgyökér. Ez hosszas, gömbölyded,
szilvanagyságu, gyürüzött, sötétbarna, belül pirosas fehér, szétzuzva fűszeres
illatu, kesernyés gyömbérízü. Fűszernek használatos, a C. rotundust (sziriai
káka) már Dioskorides Kypeiros néven izgató és izzasztó szernek használta
gyomor- és vizeletbaj ellen.
Forrás: Pallas Nagylexikon