Iszmaeliták

v. szerecsenek (szaracénok) alatt Magyarországban az Árpádok korában benlakó bolgár mohammedánokat értették. Először a Névtelen jegyző emlékszik róluk, azt irván (57. fej.), hogy Taksony idejében Bila és Boksu főnemesek vezetése alatt az ország több helyén letelepedtek s örökbirtokul kapták Pest várát is. Népük ^2/₃-át ezen vár szolgálatára rendelték és csak a többit tartották meg a maguk szolgálatára. E két bevándorló ivadéka az Etyei-nemzetség. Ebből Salamon (Budapest története II., 86-8.) csak azt a tényt fogadja el, hogy a Névtelen előtt és az ő korában valóban voltak mohammedán lakói Pestnek. Szerinte azonban «akkor» (XIII. sz.) az ország minden nagyobb helyiségében épp ugy voltak I., mint most izraeliták; de jobbnak tartja teljesen elvetni oly megbizhatatlan tudósítást, mint csak bármi részben is elfogadni. Hunfalvy Pál ellenben (Etnographia 337.) elfogadja Anonymus tudósítását, de azt a moesiai Bolgárország felől érkező szláv telepedésnek tartja. I. a XI. sz. végén már tömegesebben laktak az ország déli részén; Szent László (1092. évi törvényeiben I. 9.) már szigoruan bünteti azokat az iszmaelita kereskedőket, kik a keresztelés után is visszatérnének régi vallásuk szokásaihoz. Ekkor tehát már erőszakosan térítették őket. Kálmán 1100. (I. 46.) megujítja e szigort s még azt is meghagyja, hogy az iszmaelita ne adhassa iszmaelitához a lányát, hanem csak magyarhoz és hogy az I. falvanként közösen építvén keresztény tmeplomot, a faluban csak egyik felök maradjon, a másik pedig költözzék át máshova. (Ugy látszik, az a fél, mely nem akart megkeresztelkedni.) Iszmaelita vendégségben csak disznóhust volt szabad enni stb. A térítés azonban nem sikerült, s a későbbi királyok sem a kereskedésben, sem a földmivelésben nem igen gátolták az I.-at, kik különben mint katonák is szolgáltak. II. Géza 1161. Barbarossa Frigyes segítségére 500 «szerecsen»-t küldött. Keresztények voltak azok a nyirségi I., kik 1217-37 közt tüzesvas-itéletekre Váradon megjelentek; de Jakut (megh. 1249.) Aleppóban 1220 táján magyarul beszélő moszlimekkel találkozott, kik abban a hitben éltek, hogy magyar őseiket hét bolgárországi ember térítette át az iszlámra, melynek törvényei tanulására mentek ők is Aleppóba. Szakállukat csak azok borotválták le, kik a hadseregben szolgáltak, de valamennyien magyarosan öltözködtek. Az ország határán (mint határőrök, székelyek) 30 kisebb városban éltek; városaikat azonban a magyar királyok nem engedték körülkeríttetni, hogy egykönnyen fel ne lázadjanak. Hunfalvy ál (Etnographia, 336) Jakut tudósítása alapján azt hiszi, hogy ez I. az eredeti (volgamelléki) bolgárok vagy kazarok utódai, kik lassankint elmagyarosodtak. A kereskedő I. különböző mohammedán vidékekről vándorolhattak be, s ezek nagyban járultak tőkéikkel a forgalom emeléséhez. Már visszahatás jele, midőn az 1222. XXIV. t.-c. kizárja őket és a zsidókat a pénzügyi-, só- és harmincados kamaragrófságokból; ezt a tilalmat 1232. a beregi erdőben is ismételte II. András. Azonfelül megigérte, hogy ezentul nem engedi őket a magyarokkal egyformán járni, vagy hogy keresztény szolgát tartsanak, vegyenek; eltiltotta a keresztények és mohammedánok közt való házasságokat s királyi biztost nevezett ki évről-évre, ki az I. területeit sorra járván, ezen intézkedések végrehajtását ellenőrizze. Részben I. verték a magyar királyok pénzeit is; a IV. Béla előtt való időkből 13 ilyen magyar éremveret ösmeretes. Az I. nem tüntek el a tatárjárással; Temerkényt még 1266. is izmaelita községnek irják; de lassankint elmagyarosodtak a Besszarábiából tömegesen bevándorlott böszörmény I.-kal együtt. Még Nagy Lajos idejében is a valaha kétségtelenül mohammedán Szerecsen-család tagjai a kamaragrófok, a sóbányák és harmincadok bérlői, s a szerecsenfej (az ő cimerök) előfordul Lajos több pénzén, mint veretési jel. Három szerecsenfő volt különben Besszarabia cimere is.

Forrás: Pallas Nagylexikon