KisszótárCímszavak véletlenül
|
Italia(eredetileg Vitalia a. m. gulyaföld, v. Vitellium, az oszkus vitlu, marha szótól), eredetileg csupán legdélibb csúcsa annak a nagy félszigetnek, mely az Alpesek, a Tirrheni-, Sziciliai- és Adriai-tenger között elterülvén, első telepeseit Görögországból kapta, miért is déli része Magna Graecia nevet viselt. A görögök terjesztették ki az I. nevet nyugatról keletre Poseidoniától Tarasig, a rómaiak a Macra és Rubico folyókig, Augustus a Po folyón tul az Alpesekig. Költői elnevezései: Hesperia (napnyugat országa a görögökre nézve), továbbá Ausonia (Opica) és Oenotria. I. őslakossága az ókori néprajz legnehezebben megoldható feladatainak egyike. Kétségtelen azonban, hogy őslakói három főcsoportra oszlottak: délen voltak a messzapok és lapodok; középen az umbriak, oskuszok, szabinok és latinok; nyugaton az etruszkok (l. o.). Ezek és az umbriak a Po völgyében tanyásztak; a VI. sz. óta egyre lefelé szorítják őket a kelták, kik a tengertől Ny-ra magukba olvasztják a ligurokat. Az etruszkok (görögül tirrhenek) némelyek szerint magukban foglalták a Raetiából jött Rasena-kat (Mommsen: Die Rasen). Az umbriai törzs déli ágához tartoztak az ausonok, opikok, aurunkok, volszkok és equek; a szabinok vagy szabellokhoz a picenek (az Adria mentén Anconától a Matrino folyóig), a pelignok (főhely Sulmo a Gizio völgyében), a marsok, a vestinok és marrucinok. A latinok (l. o.), kik később Róma utján világuralomra jutottak, eredetileg egészen jelentéktelen népecske voltak, 450 óta a szamnitok (caracenok, pentrek, hirpinok) terjeszkednek a nyugati parton. Az oszkusokkal való keveredésükből előállanak a kampánok, Alsó-I.-ban lucanok neve alatt elfoglalták a régi Oenotriát, mig a görög telepeseket uraló bruttiak, mergetek és sikelek a külföldi igát lerázva, 360 körül bruttokká lettek. A későbbi Illiriából Alsó-I. keleti részére átszármaztak az iapygok, apulok, dauniak, peuketiak, calabrok, messzapok és salentinok. Mindezen törzsek nyelvileg három főcsoportot képeztek: az lapigokét, az etruszkokét és az italokét, mely utóbbi viszont latin ágra szakad és arra, melyhez az umbrok, marsok, volszkok és szamnitok tartoznak. Az itt jelzett népek és törzsek kezében I. térképe következőképen tagozódik: Felső-I. (az Alpesektől a Macrától a Rubiconig): a) Liguria, az ilyennevü tengeröböl mellett; városok: Nicaea (Nizza), Asta (Asti), Genova, Dertona (Tortona); b) Gallia cisalpina 222 óta provincia és a Po két oldalán cis- és transpadana; városok: Augusta Taurinorum (Torino), Augusta Praetoria (Aosta), Mediolanum (Milano), Brixia (Brescia), Cremona és Verona. Délre a Pótól Parma, Mutina (Modena) és Ravenna; c) Venetia (az Athesis és Timavus közt), városok: Patavium (Padova) és Altinum (Altino) és d) a Timavustól keletre terjedő Isztria (l. o.). Közép-I. a) Etruria (equek, hernikek, volszkok és aurunkok); b) Umbria; c) Picenum; d) sabinok (Cures, Fidenae, reate, Crustumerium, Corniculum, Sromentum, Collatia), vestinok, marrucinok és pelignok; e) Samnium (Teanum és Cales). Alsó-I. főbb vidékei: Apulia, Calabria (máskép Japygia, l. o.), Campania (város: Capua), Lucania. Mindezen népek eleinte városrendszernek hódoltak, miglen sikerült Rómának (l. o.) felülkerekedni és a latinok (l. o.) törzsét uralkodóvá tenni. Róma világuralma közben az itáliai törzsek vagy beolvadtak vagy elpusztultak, de a római birodalom romjain a nyelvjárásokban ujból feltámadtak és modern gyökérhajtásokra tettek szert (l. Olaszország). V. ö. Micali, Italia avanti il dominio dei Romani (1810) és ugyancsak az ő 3 kötetes nagy műve: Storia degli antichi popoli Italiani (1832); Mazzoldi, Origine Italiche; Poesche, Die Arier és Steuer. Ethnographie des peuples de l"Europe avant J. Chr. (Brüsszel 1872). Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|