Italmérési és korcsmáltatási jog
(jus educilli), a magyar jog szerint a nemesi földbirtoknak
egyik törvényes haszonvétele volt; az u. n. kisebb királyi haszonvételekhez
tartozott (Regalia minora) s a nemesi földbirtok tulajdonosának azt a jogát
jelentette, amelynél fogva bort és más szeszes italokat kis mértékbne folyvást
árulhatott. Az I. tehát csak kis mértékben való kimérésre, s nem nagyban, azaz
hordókban való eladásra vonatkozott. Az I.-ra vonatkozó első törvény az 1550.
XXXVI. t.-cikk, de már ez is régi szokásra =juxta veterem consuetudinem)
hivatkozik; tüzetesen az I.-ot csak az urbariumok szabályozták. Az
udvartelkesek (curialisták) az I.-ot csak királyi privilegium v. elbirtoklás
alapján gyakorolhatták, a serfőzésnek kivételével. Az I. alapján
vendégfogadókat és korcsmákat csak a földesur tarthatott, a bormérésben azonban
a rendezett községeknek is volt némi részük. A rendezett községek ugyanis ott,
ahol a határban szőllőhegy van, szt. Mihály napjától szt. György napjáig, ott
pedig, ahol szőllőhegy nincs, - habár szőllőkertek vannak is - szt. Mihály
napjától karácsonyig szabadon bort mérhettek, de csakis a helységen belül; a
helységen kivüli gyepen csak országos vásár alkalmával s csak ott, ahol ez régi
gyakorlatban volt. A jogot a község csak közösen, nem házankint gyakorolhatta.
A földesuri I. megsértése a csap alatt találtató egész italmennyiségnek
elvesztését vonta maga után. Az egyes gazdák továbbá szőllőmunka idején a
szőllőhegyekben, ott, ahol az régi szokásban volt, munkásaik számára bort
szabadon mérhettek. Menyegző és betegség esetében a behozatal szintén meg volt
engedve. A pálinkamérési jog kizárólag a földesurat illette, s ebben a
községeknek semmi részök nem volt. A jobbágyok és zsellérek saját
szükségletükre v. akónkinti kereskedésre törkölyből, gyümölcsből, borból,
borseprőből és a gabona kivételével minden földi termesztményekből (nem értve
ide azt a gabonamennyiséget, mely a krumpli élesztésére szükséges) pálinkát
főzhettek ugyan, de minden pálinkakazántól a kiégett mennyiségre való tekintet
nélkül, a földesurnak két pengő forintot kazándij cimén fizetni tartoztak, a
kiégett pálinka elvesztésének terhe alatt. A kazándijat az urbéri patensek az
urbéri kárpótlásba betudták s megszüntették, egyebekben a földesuri I.-ot éppen
ugy, mint a volt jobbágyoknak korcsmálási jogát fentartották. L. még Italmérési
jövedék.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|