Itinerarium

(lat.) a. m. utikönyv, utikalauz, a rómaiaknál háromfélék voltak: irottak (itineraria scripta), vázlatosak (adnotata) és képesek (picta), valamennyi felméréseken alapszik és a római császárok korából való, mikor a posta- és közlekedésügy nagyobb lendületnek indult. Az I.-a scripta valóságos utikalauzok, még pedig szárazon és vizen. Nincsen bennök egyéb az állomások nevénél és a távolság megjelölésénél. Ilyenféle I-ok a következők, melyek reánk maradtak: 1. a két I. Antonini (melyet Antoninus császárnak tulajdonítanak, de mely nem készült korábban Nagy Konstantinnál). Van kettő: a nagyobbik és a kisebbik. Amaz a szárazföldre, emez a tengerre vonatkozik; az első mérföldek szerint, az utóbbi stadiumok szerint számított távolságméréssel. Legjobb kézirata Diocletian idejéből származik (eszerint adta ki Tobler, St. Gallen 1863). 2. I. Hierosolymitanum v. Burdigalense (a IV. sz.-ból), a Burdigalából Hierosolymába és Herakleiából Mediolanumba vezető utvonalat tartalmazza, még pedig nagyon pontosan és részletesen. Kiadások Wesselingtől (Amsterdam 1735) és Partheytől (Berlin 1848); tanulmányok Pindartól (Verh. d. Berl. Acad., 1860), Barthelémytől (Revue Archeol, 1864) és Aurestől (Concordance de voies apollinaires, Nimes 1868). 3. I. Alexandri, Nagy Sándor persa hadjáratának utvonala. A főforrás Arrianus története, legjobb kiadása Naumanntól (Naumburg 1871), monográfia Klugetól (De I. Alexandri, Berlin 1861). Az I. pictum legkiválóbb divatja a római világposta idején, ekkor készült 230 körül, talán Alexander Severus alatt, annak az egyetlen példánynak eredetije, melyet tulajdonosáról, Peutinger Konrád, befolyásos és tudós augsburgi polgárról (élt 1465-1547) Peutinger-féle táblának (Tabula Peutingeriana) nevezték el. Ezt a másolatot, mely jelenleg a bécsi udvari könyvtárban van, 1714. találták meg és rájöttek, hogy 1215-ben készült és 12 pergamenlapon mindazon vidékeket és országokat mutatja, melyek a római világbirodalomhoz tartoztak, Hispania és Britannia kivételével, melyek ugy látszik, már az eredetiről is elvesztek, sem az országok alakja, sem a földrajzi kiterjedés nincsen kifejezve és feltüntetve; az egész félig postatérkép, félig «orbis pictus», de a Herodot felfogása szerint, hogy a világ K-ről Ny-ra szélesebb, mint amilyen hosszu É-ról D-nek. De megvan az állomások távolsága, hol az egyes városok mellett először találni a térképeken szokásos, nagyságot jelentő jegyeket. Legjobb kiadása Desjardinstől (Páris 1868).

Forrás: Pallas Nagylexikon