Iung

(ejtsd: jöng) Henrik Félix Tódor, francia hadvezér, katonai és történetiró, szül. Párisban 1833 március 12., mint Desaix tábornoknak, a marengói győztesnek unokája. Elvégezvén a st. cyri iskolát, a tüzérséghez került és derekasan harcolt Afrikában a kabilok ellen és 1859-ben Solferinónál (amidőn a becsület-rend nagykeresztjét kapta). 1869. Lebeuf hadügyminiszter irodafőnöke lett, az 1870-iki háboru küszöbén pedig Strassburgban és azután Metzben működött, ahonnan azonban még jókor elmenekült. Azután guerilla-harcot folytatott a poroszok ellen. 1872. végén Besançonba helyezték át mint térparancsnokot, 1880 jan. pedig Farre hadügyminiszter maga mellé vette I.-öt. Ugyanebben az évben sajtópört indított rágalmazás miatt a Gaulois ellen, melyben az esküdtek a szerkesztőt elitélték. 1881. ujra a tüzérséghez került, még pedig Brestbe. 1886-ban Boulanger hadügyminiszter irodafőnökévé választotta I.-öt és 1887-ben Dunquerque parancsnokává tette. 1891 julius 24. I. nyugalomba vonult. Több becses munkának a szerzője; említendők: Le dépôt de la guerre (1872); Des principes d"organisation des armées (1873); La vérité sur le masque de fer (a hadügyi minisztériumban őrzött akták nyomán); La France et Rome (a XVII-XIX. században), 1874; L"académie de guerre de Berlin; L"enseignement militaire supérieur en Europe (1877). Legfontosabb műve a Bonaparte et son temps c. munka (1880-1883, 3 köt.), melyben különösen annak ifjuságára vetett világot, és a Lucien Bonaparte et ses mémoires (1882-83, 3 köt.) c. fontos forráspublikáció; továbbá Dubois-Crancé (1884); La guerre et la Société (1889); Stratégie, tactique et politique (1880) és La république et l"armée (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon