Iung
(ejtsd: jöng) Henrik Félix Tódor, francia hadvezér, katonai
és történetiró, szül. Párisban 1833 március 12., mint Desaix tábornoknak, a
marengói győztesnek unokája. Elvégezvén a st. cyri iskolát, a tüzérséghez
került és derekasan harcolt Afrikában a kabilok ellen és 1859-ben Solferinónál
(amidőn a becsület-rend nagykeresztjét kapta). 1869. Lebeuf hadügyminiszter
irodafőnöke lett, az 1870-iki háboru küszöbén pedig Strassburgban és azután
Metzben működött, ahonnan azonban még jókor elmenekült. Azután guerilla-harcot
folytatott a poroszok ellen. 1872. végén Besançonba helyezték át mint
térparancsnokot, 1880 jan. pedig Farre hadügyminiszter maga mellé vette I.-öt.
Ugyanebben az évben sajtópört indított rágalmazás miatt a Gaulois ellen,
melyben az esküdtek a szerkesztőt elitélték. 1881. ujra a tüzérséghez került,
még pedig Brestbe. 1886-ban Boulanger hadügyminiszter irodafőnökévé választotta
I.-öt és 1887-ben Dunquerque parancsnokává tette. 1891 julius 24. I. nyugalomba
vonult. Több becses munkának a szerzője; említendők: Le dépôt de la guerre
(1872); Des principes d"organisation des armées (1873); La vérité sur le masque
de fer (a hadügyi minisztériumban őrzött akták nyomán); La France et Rome (a
XVII-XIX. században), 1874; L"académie de guerre de Berlin; L"enseignement
militaire supérieur en Europe (1877). Legfontosabb műve a Bonaparte et son
temps c. munka (1880-1883, 3 köt.), melyben különösen annak ifjuságára vetett
világot, és a Lucien Bonaparte et ses mémoires (1882-83, 3 köt.) c. fontos
forráspublikáció; továbbá Dubois-Crancé (1884); La guerre et la Société (1889);
Stratégie, tactique et politique (1880) és La république et l"armée (1892).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|